2015. szeptember 26., szombat

The Philosophers – After the Dark – A sötétség után & The Children of Huang Shi – A selyemút árvái & I Love You, Man – Spancserek



The Philosophers – After the Dark – A sötétség után


„Én költő vagyok.”

Néha az embernek sejtelme sincs, hogy miféle film elé ül le.

No, persze nem úgy, mint anno, a moziban, amikor a fateromat elrángattam egy-egy filmre 10-12-14 évesen (hja, mert már akkor is én voltam odahaza a „filmguru” ;-) – és itt nem a „filmgurun”, hanem az _odahazán_ van a hangsúly… :-) ), hogy a nézőtér elsötétedésekor odasuttogta jó apám: „akkor mit is nézünk most?!”. :-)

Mert általában azért a minden egyes kiszemelt film szinopszisával, fő cselekményvonalával tisztában vagyok – különben be se vállalnám azokat, ugye… –, és az nem is nagyon lep meg, amikor a film megvalósítása jóval… hm… „soványabb” annál, mint amit reméltem, mint amit a film előismerete sugallt.

De az azért meg tud lepni – természetesen örömteli módon –, amikor egy film „túlüti” a várakozásomat, és amolyan boldog elképedéssel állok fel a székből utána.

Ilyen ritka film „A sötétség után”, barátaim. :respect:

Első olvasatra (mármint, a film iránti érdeklődésem felbuzdulásakor, az első „fülszöveg”/ajánló után) úgy éreztem, hogy nagyon hasonlíthat a 2009-es angol „Exam – A vizsga” című alkotásra, és mivel azt a remek egyhelyszínes thrillert csíptem anno, gondoltam, várhatóan ez a 2013-as „klónja” sem lehet rossz. :sör:

Nos… mea culpa. Mea maxima culpa.

Mert az összehasonlításom az Exam-ra dicséret – de A sötétség után-ra sértés, annyival jobb/több egyik a másiknál. :respect:

Valóban, itt is „vizsga” van, mint a 2009-es angol filmben, de az amerikai-indonéz film vizsgája jóval többről szól, mint „alkalmasság egy állásra”: itt elsőre úgy tűnik, hogy jeges, számító logikából vizsgáznak a diákok – de közben pedig emberségből. Emberiességből. :respect:
 

„Én költő vagyok.”

És bár az előzetes ismereteink szerint tényleg simán lehetne „A sötétség után” szintén egyhelyszínes, mint az „Exam”, egyáltalán nem az. Sőt. Nagyon is sokhelyszínes, nagyon is sok, nagyon is színes ;-).


Sokat beszélek rébuszokban?! Bocs, guys. :sry:
De egész egyszerűen nem akarom elrontani nektek sem a rácsodálkozás élményét: élvezzétek ti is úgy, olyan nyitottan, olyan fesztelenül, olyan spoilermentesen, ahogy én tettem. :sör:

Ám egy jelenetet mindenképpen meg kell említenem (take it easy, no spoilers! :beer: ;-) ), amin egész egyszerűen leesett az állam.

Amikor Petra (Sophie LoweCzető Zsanett magyar hangján :thumbsup: ) elmondja az ő megoldását a vizsgafeladatra, az valami… hátborzongatóan csodálatos. :leborul:

Olyan tökéletes egységben van a kép, Czető Zsanett elbűvölő-megigéző hangja, és a _mondanivaló_, hogy az ember egyszerre érzi azt, hogy összecsuklik, mint a colostok – és azt, hogy felemelkedik hamujából, mint a főnixmadár.


Nem több ez, mint egy film, gyerekek, egy fikció, egy kitaláció, egy szellemi maszturbálás ;-) :-P… mégis, képes visszaadni az embernek a hitét. Hogy hiába Mr. Zimit (James D’Arcy… akiben én a film teljes egészében jelenlegi diktátorunkat láttam… :-/ :-P ) kikényszerített, erőszakos, jeges-hamis „filozófiája”, a kőszívű, érzéketlen „logikája”, fegyverrel-halállal-fenyegetéssel kizsarolt helye(i)… az ilyen embernek nincs jövője egy „elképzelt idővonalon” sem.

És hogy a humánum, az emberség mindig többre fog vinni minket, mint a fegyverek által kizsarolt és betartatott jéghideg, könyörtelen, embertelen logika. :respect:


„Én költő vagyok.”


És hogy ez a film 5,7 az imdb-n?! :-PPP

Ahol a MM:FR 8,3-as, az Avangers 8,2-es, a The Raid: Berandal 8,0-s, az „Iron Man” 7,9-es, a The Equalizer 7,2-es és a John Wick 7,1-es – ott számomra egyértelmű, hogy a „Cruel & Unusual” csak 6,6-os, és  „A sötétség után” pedig csak 5,7-es lehet…


The Children of Huang Shi – A selyemút árvái


Amikor az ember azon töri a fejét, hogy „mi is volt a harmadik film címe, amit mostanában láttam, és amiről írni akarok…?!” – akkor az azért egy sokatmondó jel…

Nem mintha nem érintenének meg a valós történetek, a megtörtént eseményeken alapuló filmek… de valahogy „A selyemút árvái”-t nem sikerült úgy interpretálni, hogy _valóban_ „üssön”. :-/

Jonathan Rhys Meyers által megformált karakter valahogy a film teljes egészében sikeresen távol tartott magától, és nem sikerült megszerettetni magát velem – így kívülállóként néztem végig az odüsszeiáját.

Nem hittem el róla/neki semmit: hogy hogyan tudna/tudott volna újságíróból elkötelezett tanítóvá-gyámmá-apafigurává válni, hogy bárkit tudna inspirálni-lelkesíteni bármire, hogy lett volna valóban hite-ereje-kitartása egy hihetetlenül hosszú útra indulni tanítványaival-gyermekeivel.

Nem hittem el neki/róla semmit. :-///

Nem is nagyon lehet, de nem is nagyon kell ezt ragozni, azt hiszem. Nincs is hozzá kedvem. :-/

Szerintem a 2011-es, Christian Bale fémjelezte „The Flowers of War” 100x többet ér a témában.
:respect:


I Love You, Man – Spancserek
 

Végig azon gondolkodtam: „ez most komoly? mert viccnek nagyon szahar lenne…”. :-PPP

Persze, nyilvánvalóan nem komoly, és nyilvánvalóan túlzok, mert bár szvsz nagyon sok „égő”, kínos tréfarépa sorjázott benne, és jópárszor felnyögtem, mint a szügyön szúrt bika :-P ;-) de azért el kell ismernem, voltak benne azért momentumok. Egy-egy (véletlenül… :-P) elszórt jó poén.

De, ha ajánlanom kellene bárkinek is – akkor inkább nem ajánlom. :-P

Ha valami ilyen „esküvős havercimbi”-komédiára vágytok, akkor ott a remek „Bérhaverok”. :sör:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése