2018. március 4., vasárnap

Mute & The Bachelors – Az agglegények & Las aventuras de Tadeo Jones – Tad Jones csudálatos kalandjai



Elég vegyes felvágott, amiket mostanában végigtoltam.

Megnéztem (felfrissítettem) magamnak három régi Humphrey Bogart filmet – Casablanca, To Have and Have Not, The African Queen –; rájöttem, hogy mennyi Woody Allen filmet nem is láttam még :eeekkk: :shameonme: :-(((, és beszereztem közülük 20 db-ot (huszat, bakker…! :-OOO ), és minden este megnézek egyet-egyet – Everything You Always Wanted to Know About Sex; Play It Again, Sam; Love and Death; Everyone Says I Love You (hogy ez mennyire tetszik! feltétel nélkül imádom! :-DDD ), közben kaszáltam a Jason Momoa, Stephen Lang fémjelezte Braven-t :-PPP, és folytatólagosan nézem az Altered Carbon-t, valamint a The Alienist szériákat. :sör:

(Dago elvileg ilyenkor szokott agylobot kapni, amikor felsorolok egy halom filmet, neki meg arra sincs ideje, hogy egy jót szell… ööö… hm… hogy egy jót és szellemeset beszélgessen. ;-) :-))) Hát, így van ez, testvérem: ha az embernek vegyes tüzelésű kazánja van, és nem akarja, hogy a családja reggelre megfagyjon, úgy érdemes éjfél körülig fent lenni, és vigyázni a tüzet – reggelre akkor is 18 fok körül van a házban… :-/ –, és ha már fent kell lennem, akkor legalább „haszonnal” legyek fent, és bővítsem a szűkös filmélményeim listáját, és pótoljam otromba lemaradásaimat. :sör: )

Ám most igazándiból csak a címben szereplő három filmről szólnék bővebben.

Mute


Ez egy marha jó film. _Lehetne._ _Lehetett volna._ :-P :-/

De valahogy mégsem sikerül azzá válnia. :-S

A Moon és a Warcraft után új forgatókönyvet írt és új filmet rendezett Duncan Jones: de ez nem sikerült olyan elegánsra, művészire és utópisztikusra, mint a Moon, és nem is próbált meg populáris, látványos és akciódús lenni, mint a Warcraft.

Duncan Jones szvsz próbálta magát „Netflix-re konszolidálni”, ami határozottan a minőség rovására ment… Vagy, talán nem is annyira a „minőségre”, hanem a _„milyenségre”_.

Olyan valamilyen – mégis inkább semmilyen a Mute. Lehetne noir-osan sötét, titkokat hordozó, fájdalmas és művészi – lehetne véres, izgalmas thriller – lehetne egy futurisztikus krimi… de egyik sem jött össze. :-(

Hoztam is, meg nem is – adtam is, meg nem is. :-/

Egy kicsit ez, egy kicsit az, egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan – mindenfajta-féle, mégis (vagy épp ezért) nincs saját, markáns karaktere.

Valójában, elvesztegetett potenciál. :-///

Miért nem volt (nagyobb…?) szerepe annak, hogy Leo (Alexander Skarsgård) amish? Ha már az, ugye. :-P Ez egy fontos adalék volt (indulásnál, egész életet befolyásoló), de menet közben… teljesen elfeledkezett róla mindenki. Akkor meg mi értelme volt felvezetni?

Amikor Leo „beindul” a baldachinos ágy faragott oszlopával, hogy utat törjön magának – és szembe találja magát Maksim legkeményebb, legveszélyesebb testőrével, Gunther-rel (Ulf Herman, aki igazából egy német pankrátor): miért nem láthatjuk kettejük küzdelmét, ami a legígéretesebb összecsapás volt/lett volna mind közül. Egyszer csak látjuk kiterülve a vesztest… :-PPP Egyszerre éreztem ezt átverésnek és csalódásnak. :-(((


Maksim (Gilbert Owuor) is úgy lett felskiccelve, mint egy vázlat. :-/ Úgy oda volt kenve, a háttérbe, mint „big boss” (hja-ja, így, kisbetűvel… :-P), de igazából nem volt neki se füle, se farka. :-/

Nem tudom, hogy Paul Rudd-ban miért látnak egyesek mostanában többet, mint egy… hm… középszerű komikust, aki. :-P Nem ő szerepelt most sem, hanem „A Bajusz”-a. :-P


Talán a pedofil szociopata Duck (Justin Theroux) volt a legélőbb karakter, de meglehet, hogy nem neki kellett volna vinnie a filmet. :-P

Az pedig, hogy a cselekmény „elvileg” mittoménmikori jövőben játszódik, elvileg _Berlinben_(!) bakker – az külön röhögséges. :-PPP

Semmi, de semmi nincs a filmben, ami berlini, vagy „németes”: ez simán egy átlagos amcsi nagyváros szórakoztató negyede: hiába mondjuk rá, hogy hattyú, ez akkor is csak egy kacsa. :-P

Szétszórt, szétesett… de lehet, hogy sosem volt egyben ez a forgatókönyv, ez a film… megeshet, hogy Duncan Jones fejében ez nagyon egyben volt (állítása szerint a Mute a „spirituális sequel-je” a Moon-nak… :eeekkk: :-OOO igen, ugyanúgy négy betűből áll mindkettő, és egyformán „m”-mel kezdődnek :-PPP ), ám az interpretálása valahogy nem sikerült.

Igazából, túl sokat beszéltem már rajta: nem ér ennyit. :-PPP


The Bachelors – Az agglegények


Semmi újat, semmi frisset, semmi meglepőt nem tartogat.

Mégis kellemes és… egye fene, szerethető lett a végeredmény. :sör:

Annyira utálom, amikor egy filmről azt mondják, hogy „nem a történet számít, hanem az _Út_!” – ilyenkor a fogamat szoktam csikorgatni, és elmorzsolok néhány káromkodást…

…de most kénytelen vagyok beismerni, hogy a The Bachelors tényleg ilyen film.

A történet kifutása már fényévekről látszik – mégis, _ahogy_ eljutunk oda, azt valahogy… jó végignézni, végigélni. :sör:

Oké, nyilván sokat dob rajta, hogy J.K. Simmons az egyik főszereplő, de a másik főhős, a fiát megformáló, általam sosem látott Josh Wiggins is remekül játszik, azt el kell ismernem. :sör:


Ha amolyan szerethető, életigenlő, az újrakezdést érdemesítő filmre vágytok, teljesen jó választás a The Bachelors. :sör:


Még két dolog, amit mindenképpen ki kell böknöm a film kapcsán.

Az első: Jae Head.


A „The Blind Side” vagány, jópofa kiskölke – amikor megláttam, leesett az állam. Bakker: ennyi idő eltelt…?!?! :eeekkk:

A második: Harold Perrineau
(Hogy az imdb miért tagadja el/le, hogy szerepelt a filmben, az számomra rejtély… :-/// )



Az „Oz”, a „Lost”, a „Sons of Anarchy” stb. szereplője… Őt is megláttam, és megint az hasított belém, hogy mennyire telik az idő… :-/ :-P :-S

Na, mindegy, ezek egyéni apróságok: a film nem egy nagy durranás – de kellemes időtöltés. :sör:


Las aventuras de Tadeo Jones – Tad Jones csudálatos kalandjai


Most, hogy adják/adták a mozik a „Tadeo Jones 2: El secreto del Rey Midas – Tad, az utolsó felfedező” című filmet, rákerestem az első részre, hogy felhozzam magam…

…és milyen jól tettem! :-D

Ez egy nagyon szerethető, jópofa karakterekkel, remek poénokkal, csattanós beszólásokkal, mosolygásra késztető képi gegekkel, érdekes, izgalmas történettel megáldott film – bevallottan Indiana Jones nyomdokán jár, de végtelenül kedvesen, tribute-ozva, csöppet sem tenyérbe mászóan, vagy ötlettelenül. :sör:

Megszámolni sem tudom, hányszor néztük már meg a beszerzése óta a srácaimmal, de most sem találok benne hibát – hanem hátradőlök és vigyorogva élvezem. :-)))

A magyar szinkronhangok nagyszerűek, pompásan eltaláltak – nekem mindenesetre Galbenisz Tomasz lett a kedvencem, mint Múmia. :-)))



Oké, Galbenisz Tomasz kapcsán elfogult vagyok: nagyon szeretem a karakteres, jellegzetes hangját, ha egy zsák krumplit szinkronizálna, azt is imádnám. :thumbsup: :-DDD :sör:


Bátran nézzétek meg a Tad Jones első részét (2012) – ám a második epizód (2017)… ööö… :-///…

…abba is belekezdtem, néztem vagy 45-50 percet: és döbbenettel kapcsoltam ki.

Olyan szánalmas, gyatra folytatása a sziporkázó, jópofa és szerethető első résznek, hogy az fizikailag fáj. :-///

Ilyen az, amikor nem folytatnak valamit, szívvel-lélekkel, hanem… megnyúznak elevenen. :-OOO

Ne is beszéljünk róla: lényeg, hogy Tad Jones első, csudálatos kalandja méltó a figyelemre – ki ne hagyjátok botor módon, mint (majdnem…) én! :sör:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése