2017. szeptember 28., csütörtök

The Good Doctor s01e01




„You're very arrogant. Do you think that helps you be a good surgeon? Does it hurt you as a person? Is it worth it?”


Én még ennyit nem könnyeztem sorozatepizódon, de piloton – ahol mindenki ismeretlen, ahol még senki nem nőhetett a szívemhez – meg főleg nem. :respect:

De tudjátok, ez olyan jó könnyezés volt :-) mert elöntöttek a jó érzések… eszembe jutott ezer dolog… és olyan jó volt látni Dr. Shaun Murphy (Freddie Highmore) már-már angyali tisztaságát, ártatlanságát, romlatlanságát.

Shaun gyakran mosolyog, és olyan őszinte kíváncsisággal néz mindenkire: érti, mikor bunkó vele valaki, de azt nem érti, hogy miért – és erre ártatlanul érdeklődve rá is kérdez: és ilyenkor az ember szava elakad.


I do have one question.
Yeah?
Why were you rude to me when we first met, then nicer to me the second time we met, and now you want to be my friend? Which time was it that you were pretending?”


Freddie Highmore lubickol a szerepben, amit mintha ráöntöttek volna. :respect: Egyszer azon is bepárásodott a szemem, hogy eszembe jutott: én láttam és nagyon szerettem őt az Én, Pán Péter-ben 2004-ben, az August Rush-ban 2007-ben, a Spiderwick krónikák-ban 2008-ban… és basszus, olyan jó látni, olyan jól esik a lelkemnek, hogy a „szemem előtt” vált szeretetre méltó gyerekszínészből nagyszerű „felnőtt színésszé”. :thumbsup:



Freddie Highmore egyedül viszi a showt: de a vállán roppant stabil alapon nyugszik a sorozat. Az meg egyenesen döbbenetes, ahogy Freddie autista alakítása olyan szinten mossa le az Atypical autistáját (Keir Gilchrist), mintha nem is egy súlycsoportban játszanának – mintha a magyar NB III.-at tennénk mellé a La Ligának, hogy ez is foci, meg az is foci. :-P


Az epizód alatt végig fájdalmas szembesülni azzal, hogyan viselkedünk is mi, „_normális_” emberek. Hogy milyen könnyen ítélkezünk, milyen könnyen válunk tuskóvá és arrogánssá saját „felsőbbrendűségünk” megfellebbezhetetlen tudatában.

És amikor egy ártatlanul mosolygó fiú rákérdez, hogy miért tesszük ezt… valahogy… még én is elszégyellem magam a képernyő előtt.

Pál Feri mesélte egyszer a szellemi fogyatékosokról, akiket ismert: „soha nem tudtak elmenni egy síró ember mellett úgy, hogy nem próbálják megvigasztalni”.

…én meg arra gondolok: ki is itt akkor a retardált…?!

És a „_normális_” emberekben „_’jogos’_” harag horkan fel menten, amint Shaun csöndes mosolyát látják: „mit mosolyog ez itt? hülye?!”.


Gyerekkorában az apja a szeme előtt csapta agyon a kedvenc háziállatát: mit mosolyog?! Az öccsével, aki mindig a védelmező bátyja akart lenni, elmenekültek otthonról, és egy roncstelepen álló buszban tengették az életüket: mit mosolyog az ilyen?! Az öccse a szeme előtt halt meg: és ez még tud mosolyogni?! Mindenki hülyének nézi és lenézi: miért mosolyog hát üdvözülten?!?! Miért nem sír a hülyéje, miért nem sír üvöltve, mint egy megsebzett állat…?!?!



„The day that the rain smelled like ice cream, my bunny went to heaven in front of my eyes. The day that the copper pipes in the old building smelled like burnt food, my brother... went to heaven in front of my eyes. I couldn't save them. It's sad. Neither one had the chance to become an adult. They should have become adults. They should have had children of their own and loved those children. And I want to make that possible for other people.”
:leborul:


Egyszerre felemelő és… megszégyenítő ez a film.

De főleg felemelő.

10/10


Köszönöm, Istenem, hogy ilyen sorozatok is vannak – és hogy végre engedtél egyet elém kerülni.
:leborul:

2017. szeptember 26., kedd

Sorik között olvasva... csöndben vinnyogva... hangosan ordítva...

Befejeztem végre azt a „maradék” – vacak… – sorozatot (is), amiknek még eddig nem engedtem el a kezét.

Sőt, tovább megyek: nem csak „elengedtem” őket végül, hanem cafatokra is téptem, elégettem, a hamujukat a kerti budiba dobtam, utána pedig rájuk székeltem… :-PPP

Persze, aki hülye, haljon meg és ilyenek – de valahogy én nagyon nem szeretem magamat hülyének érezni: csak azért, mert bíztam benne, hogy nem vernek át valami szemét, fake, üres időrablással, a nyomorultak. :-OOO


Huhhh… Oké.

Azért – első dühöm lecsillapodva… – muszáj vagyok súlyozni, és nem egy kalap alá venni mindent-mindenkit.


The Sinner

Minden porcikám irtózott ettől a filmtől. Nem akarom, hogy bármikor-bármi közöm legyen hozzá, hogy elmesélje (vki), hogy ismerjük egymást – próbálok úgy tenni, mintha nem is létezne, illetve, mintha nem is tudnék a létezéséről.

Az utolsó előtti rész (a 7.) olyan kvintesszenciája volt annak a nyomorpornónak, amit a sorozat képvisel, hogy fizikálisan rosszul lettem tőle. :-OOO

Csak azért vágtunk bele az utolsó részbe, hogy tudjuk le végre az egészet…

…erre meglepődtünk, mert egész jó lett. Még egy kis napfény is megcsillant a végén.

Persze, a legalja után az utolsó szint is már egy emelkedő tendencia…

Na, ne fikázzam jobban, mint megérdemli: 7 rész nyomorúság, viszolygás és gyötrelem után jött egy kis feloldozás az utsó részből – és végül Bill Pullman karakterének bulldog kitartása hozta vissza a sírból az egészet: mind a főhősnő történetét, mind a sorozatot.


De azért ne nyissunk pezsgőt. :-P

És most pedig szeretném ünnepélyesen elfelejteni az egészet. :-P


Midnight, Texas

Emlékszem, 1x a kétezres évek elején olvastam vmi elemzést, hogy az USÁ-ban a fantasy (könyvek) szekerét az unatkozó/otthonülő háziasszonyok tolják: ők olvasnak-vásárolnak ilyeneket rogyásig.

Hát… a Midnight, Texas utolsó részét direkte nekik írták. :-OOO :eeekkk:

Én ilyen/ennyi geilt, szirupot, torkon megakadó giccset az életben nem láttam, mint amennyit ide sikerült bezsúfolni. :-PPP

Itt mindenki összeházasodott, összeköltözött, összeölelkezett, egymás nyakába borult, csókolózott, beteljesült, előkerült a macskája, talált egy négylevelű lóherét, szaharba lépett... :eeekkk: :-OOO

Hogy valami hatalmas csata lesz, mint amit Joe festményén látni?! Na, ne röhögtess már! :-DDD Ennyire naiv, kis hülyegyerek vagy…?! „Hogy te azt hitted?! Hogy te abban reménykedtél…?!” :-DDDD Marha. :-PPP

Ilyen tökénél fogva előrángatott, nyögvenyelős, primkó megoldást, amit itt kapartak össze, esküszöm, még az életbe’ nem láttam…

A kedvenc vértigris papom meg a legnagyobb harc előtt is levonul a pinyóba, és bezárkózik! :ááááá:

Miért nem harcolsz, cseszd meg?! :-OOOO Eszem megáll...

…és a next season felvezetése?! :-DDDDDD

Az első évadban a Világot kell megmenteni egy (igaz, töketlen :-P ) ördögtől, a másodikban meg a grundot elfoglaló Vörösingesekkel kell majd homokcsatázni… És lehet, hogy az após is előkerül! Az após!!! :óóóhhhh: Micsoda reveláció! Micsoda fejlemények! :-DDD

Na, jó – a tükörbe nézve, ujjal mutogatva röhögök magamon, hogy így hagytam magam bepalizni. :-PPP

Tényleg nem vagyok komplett. :-/// Megérdemeltem. :-PPP


Tin Star

Minden tekintetben üres, hamis, fake. Annyira érdektelen, hogy Tim Roth mintha nem is szerepelne benne.

  
"Mi is ez a szar, amiben szerepelek...?!"
 
Persze, hogy majd bekeményedik, mint a faláb: hja, naná. :-PPP Egy túrót, azt. :-PPPPP

Unalmas bénázás, töketlen szardellakeverés, érdektelen karakterek.

Tökéletes egyveleg: ha valaki agyzsibbadást szeretne, vagy tökön akarja valaki szúrni magát. :-PPP

A fülszövege meg úgy hazugság, ahogy van. :-PPPPPPP


The Orville

Na, ne már. :-///

Egy üres fejű, szívtelen, humortalan, elvtelen, érdektelen, szürke Star Trek-klón. :thumbsdown:

Mi a francnak, ki a francnak volt erre szüksége…?!?! :-O

Szeretnék rajta sírni, vagy sírva röhögni, de nem tudok: a szánalmas vergődés minden, csak nem humoros. :-PPP :thumbsdown: :-///

És csak egy közbevetett nüansznyi kérdés: mikor mondja meg valaki Seth MacFarlane-nek, hogy szar színész…?! :-PPP

  
"Tök jó ez a sorozat. Valamennyien marhára élvezzük. De tényleg."

Én az írói munkásságát se értékeltem sokra, de a „színészkedése”, az tényleg egy nagy nulla. :-PPP

Igazi öntökönrúgás az Orville, egy olyan piñata, amit, ha – dühödben – bottal szétversz, csak szemét, por és korom, meg lyukas lufik (…gumik…) hullanak a fejedre.

Gene Roddenberry meg vonyítva sír a Mennyországban… mi meg odahaza, a tévé előtt… :-PPP



Úgy érzem, a Jó Isten most elég komoly leckét adott nekem: biztosan a sok tévézés/sorozatozás miatt érzi úgy, hogy jár nekem egy komoly szívóág, ótvar sorozatokkal… :-////

Köszönöm a végtelen bölcsességedben rám mért büntetést, Uram! :fejethajt:


…de ti ne büntessétek magatokat, Barátaim! :sör:

2017. szeptember 24., vasárnap

Revolt & A Ghost Story



Úgy érzem, minden összeesküdött ellenem… :-OOO

Vagy én váltam a Muppet Show két páholyos-morgós-beszólós öregjének egyikévé – ami bevallom, asszem részben igaz… :-/ –, és nekem már semmi se jó, és mindent csak fikázok (azért, remélem, ez csak nem igaz! …még… :-P ); vagy _tényleg_ csupa tré filmbe/sorozatba futok bele mostanában.

A „folyton keresem az újat, a frisset”-hozzáállásom most bosszulja meg magát igazán.

A fusztráció meg egyre csak gyűlik bennem.

Off topic: nézem a három sorozatot, tudjátok, amiknek még nem engedtem el a kezét, és olyan düh-gombóc van a torkomban, hogy csak amiatt nem tudok ordítani teli torokból – mert okádnom kell tőle :-OOO
A Tin Star-t legszívesebben feltolnám valaki alfelébe – hja, egy kihegyezett „tin start” :-PPP, a The Sinnert olyan szinten gyűlölöm, hogy hánynom kell tőle – a hetedik rész a legvisszataszítóbb, legundorítóbb sorozatepizód volt, amit valaha láttam… :-OOO, a Midnight, Texas -ért pedig minden „kreatív macskajancsi”, aki a sorozat körül legyeskedett, megérdemli, hogy élete végéig sünbőr legyen a székletében… :-OOOOOOO

És attól vagyok arcidegzsábás, gyomorgörcsös és liluló fejű, robbanás előtt álló eszelős, amiért én ezeket – végignézem/tem, bonyek!!! Hogy hagytam magam hülyére venni! :-OOOOOOOO


On topic: és próbálok feltöltődésnek, erőgyűjtésnek, pozitív benyomás szerzésnek nézni egy-egy egész estés filmet – és bonyek azokkal is rendszeresen(!!!) pofára esek. :-OOO

…a francokat „:-OOO”, úgy elment a kedvem mindentől, hogy már ordítani sincs kedvem. :-///

Essünk túl rajta. :-P


Revolt
 

Lee Pace örök kedvencem a The Fall miatt (és a Pushing Daisies is nagyon jól állt neki), szóval, ahogy megláttam, hogy egy függetlenfilmes, alien inváziós moziban szerepel – amit rohadtul lepontoztak az imdb-n… –, azonnal rohantam megnézni.

Nem érdekel, hogy le van pontozva: akkor is Lee Pace film! :sör:

Noshát… ugye… izénihogyhívják (ahogy a régi, kisújszállási borbélybácsim mondta mindig :rip: )…

Szóval, ha egy film _független_ érted, benne van a nevében is, hogy _nem függ semmiféle nagy stúdió szardellakavarásától_(!), akkor merjen már kilépni a rohadt klisékből, ember!

Akkor pakoljon oda (bele a filmjébe) mindent, amit a gyáva, gazsuláló, pénzt számláló, polkorrekt és kommersz „nagy stúdiók” nem mernek meglépni! Legyen merész, legyen úttörő!

…de ez még kisdobos sem lett… :-///

Minden (mondom: MINDEN) egyes alien inváziós film ugyanarra a rohadt kaptafára készül: legyen az „függő”, vagy független stúdió terméke.

Independence Day, Edge of Tomorrow, Attack the Block, Monsters, Robot Overlords, District 9

…és nem elég, hogy mindegyiknek egy a lényege: „lődd ki, fertőzd meg, rúgd tökön a vezérhajót/hímet, és akkor az _egész_ inváziónak – érted, az e_g_é_sz_n_e_k!!! – vége".

És győztünk. :-PPP

Ha csak ez az _egy_ megoldás van egy alien invázió ellenében – még elvileg a végtelen(?!) fantáziával megáldott filmesek tekintetében is –, akkor az emberiségnek rohadtul befellegzett. :-PPP

…nos, ebbe a sorba áll be a Revolt is. :suxxxxx:

Nem egy nagy reveláció, mit ne mondjak. :-////


A Ghost Story
 

Sosem voltam a „Nagy Ghost film” (1990 – Demi Moore, Patrick Swayze) rajongója, és felkaptam a fejemet erre a 2017-es ausztrál filmre: hogy végre, ez tuti, hogy nem egy nyálas szerelmi történet, hanem tényleg „A Ghost Story”! :sör:


…én azt hittem, hogy megbolondulok tőle… :-OOO

Kábé az első 20-25 perc után rágörcsölt a kezem a gyorscsévélésre, és úgy „tudtam le” a filmet – de még úgyis untam, mint a rosseb. :-PPPPP

…az egyedülálló anya és a két kisgyerekének vegzálása miatt meg külön jár egy baráti mellporos a szívlapáttal, a rohadt kísértet genyónak. :-PPPP

(Remélem, szegény gyermekszereplők nem szorultak pszichológushoz a film után…)

Ha a szellemek élete ilyen elcseszettül unalmas, akkor hagyjuk, ne filmesítsétek meg, könyörgöm!

Ha a 90 perces játékidő helyett 30-ra redukáljátok, akkor még tán elviselhető lett volna – de így…!


Rohadt nagy pofára esés volt (ez is… ugye…).

Fizikailag fáj kimondani: de akkor inkább a ’90-es Ghost, mint ez. :-PPP

2017. szeptember 21., csütörtök

The Hitman’s Bodyguard – Sokkal több, mint testőr & Baby Driver – Nyomd, Bébi, nyomd!



…most komolyan át kellett gondolnom az életemet, a motivációmat és a hozzáállásomat.

A következőkre jutottam.

Nem, nem vagyok „mainstream ellenes” vagy „mainstream gyűlölő” – ha valami jó a mainstreamben, azt szeretem és elismerem. Nyoma is van a blogomban.

Nem, nem élvezem, amikor szembe kell mennem a vélemények főcsoportjával, tömegével – de nem szeretek és nem is fogok birkaként beállni a sorba. Az átkosban be kellett húzni a fejét az embernek, ha jót akart, a katonaságnál kussolni kellett és csak semmivel sem kitűnni, kilógni a sorból. Most már vagyok abban a korban, hogy egyedül is kiálljak a tömegből: mert ezt tartom korrektnek és tisztességesnek.

Nem, nem ugrok, mint tyúk a meleg tak… tak… hm… takarmányrépamagra :-P, ha valamit hypolnak, hogy „háhááá! szóval szerintetek jó?! majd én meg jól megmondom, hogy nem az!”. :-P Pont biztatóan szokott felcsigázni a hype, hogy végre valami tényleg tuti jó film lesz, és _lelkes várakozással_(!) ülök elé.

Nem, nem vagyok egy „fikagyáros”, mint egy egyes bloggerek: hiába tudom, hogy a maró gúnnyal megírt gonzó mennyivel vonzóbb ( ;-) ), mint egy dicsérő – de én nagyon szeretek dicsérni, szeretek lelkesedni, szeretek örülni, szeretek felfedezni, ráeszmélni. 100x jobban, mint epét hányni és savat köpni.

Szóval, ezeket tisztázzuk, mielőtt hozzákezdek a következő brutálisan gyors, és ledorongoló rivjúimnak.


The Hitman’s Bodyguard – Sokkal több, mint testőr


Üres akciófilm: sablon feka gengszterrel, sablon jó fiú testőrrel, és sablon átvonuló háttérszállal: hogy hát a szerelem… az mindenkinek a lelkét átjárja és kihozza a legrosszabbakból is a legjobbat.

Sokkal több élcet, finom poént, áthallást, és szofisztikáltabb karaktereket vártam volna.

De ennyire tellett – ez meg azért marha kevés, már bocsi.


Baby Driver – Nyomd, Bébi, nyomd!


Ansel Elgort személyes kedvencem, és Jon Hamm-ot is határozottan bírom – Edgar Wright pedig rendezőként a szívem csücske: Shaun of the Dead, Hot Fuzz. :sör: :respect:

Oké, Jamie Foxx-ot nem állhatom – bár a The Kingdom szintén a kedvencem, pedig ő a főszereplője. :sör:

Talán ebből érzitek, hogy az össznépi hype ellenére/mellett, nem indult „túl nagy mínusszal” nálam ez a film – sőt.

...a második felét gyorscsévéléssel néztem addigra annyira felidegesített és eluntatott… :-OOO

Őszintén szólva, olyan értetlenül állok előtte, mint egy olyan festmény előtt, amire azt mondják, hogy millió dollárt ér és van rajta egy kék kocka, meg egy piros gömb. :-/ :-P :-S

„Nem a nyár filmje, hanem egyenesen erre a filmre vártunk már évek óta”


Ezt a kijelentést olvasva úgy elnémulok a döbbenettől, hogy szóhoz sem tudok jutni.

Van a Magyar népmesék sorozatban az az epizód, amikor megszerzi az egyszeri szegény ember a „Terülj, terülj, asztalkám!”-at, és az első alkalommal kaját kér tőle: „Adj egy tál puliszkát és egy tál fuszulykát!”.

Én meg (11-12 éves koromban) döbbentem meredtem a képernyőre: „ez annyira szegény… vagy hülye?... hogy azt se tudja, hogy van rántott csirke, meg csokitorta…?!”.

Mert akkor az „egy tál puliszka és egy tál fuszulyka” is tényleg a csúcsok csúcsa lehet, amire évek óta vár, tényleg.

Az átkosban így is volt: ettük a vackot, ittuk a mérget – mert azt hittük, hogy csak az van, és ami van, az „A Jó”.

Ám szerencsére azok az idők elmúltak.

Ha ti erre a filmre vártatok évek óta, akkor… nagyon szegény(es) életed lehet(ett), barátom. És gondolom, interneted sincs.

Én a „The Drivert – a Gengszterek sofőrjét” nem tudom hányszor láttam… Szerintem ötnél többször, de tíznél kevesebbszer.

És van, vagy negyed évszázada, hogy utoljára láttam.

Mai fejjel már biztosan fedeznék fel benne hibákat, de akkor is sokat tett azért, hogy megszeressem a mozit. :sör:

Nos, a Baby Driver messze nem lesz fent az „Számomra Emlékezetes” vagy „Szerintem „Must See”!” listáimon, visszaemlékezéseimben.

Egy momentuma sincs, amire azt mondanám, hogy – „na, az azért jó volt benne”. Nem tudok ilyet mondani.

Zavart értetlenséggel nézem, hogy piedesztálra emelik a puliszkát, meg a fuszulykát, amikor ennél sokkal jobb kajákat is lehet csinálni a „Terülj, terülj, asztalkámmal” – amit filmkészítésnek is nevezhetünk.