2016. augusztus 25., csütörtök

Hector and the Search for Happiness – Hektor a boldogság nyomában & Gods of Egypt – Egyiptom istenei



Ez a meglepetések hava: megint két film, amik olyat dobtak, amit nem vártam volna…


Hector and the Search for Happiness – Hektor a boldogság nyomában


„– Elnézést, de ha az ön boldogsága másoknak boldogtalanságot okoz, az hogy teheti boldoggá? Mondja, nem zavarja?
– Én reagálok a boldogtalanságra, nem okozom! Magához hasonlóan kiszolgálom az igényt, de a keresletért nem felelek! Maga csak egy álszent barom!”

Esküszöm, leesett az állam… :eeekkk: Döbbenet – hogy milyen jó filmbe botlottam bele. :amazing.

Pedig nem volt olyan rég, hogy Simon Pegg-et „dicsértem” :-P bár az (ugye) a forgatókönyvírói munkásságára vonatkozott, nem pedig a színészire, szóval, igazából nem mondok ellent saját magamnak. :-) :sör:


François Lelord (akinek a könyvéből készült a film, könyvei magyarul is megjelentek!) viszont egy egészen más lapra tartozik. :respect:

Őszintén szólva, nagy ívben teszek arra, hogy milyen undormány, cinikus, gyűlölettel és megvetéssel teli világban élünk, ahol a legtöbb ember akkor érzi jól magát, ha valakit besározhat, leköpködhet, de legalábbis végignézi, amíg valakik megteszik ezt egy másik emberrel… És a filmek közül is az menő igazán, ami arról szól, hogyan állnak bosszút, hogyan tapossák ki valakinek a belét.

De én merek, tudok és akarok együtt sírni, nevetni és örülni egy olyan filmmel, ami az emberségről, a szeretetről, a boldogságról szól. :leborul:


„– Tehát ön boldog.
– Nem… mert a feleségem boldogtalan. Emiatt a gyerekek is boldogtalanok. És ha a családom nem boldog, akkor én hogy lehetnék az?!”

Ha el akarnék ijeszteni mindenkit ettől az alkotástól ;-), akkor azt mondanám, hogy ez az „Ízek, imák, szerelmek”, csak férfiváltozatban… de mivel nem akarok elijeszteni senkit, inkább nem mondom.
;-) :-)))

Én piszokul tekergettem a nyakamat, és sokat húztam az orromat az „Ízek…” alatt, míg a „Hectort” nagyon sokszor lélegzetvisszafojtva figyeltem. És nevettem, sírtam… örültem.

Igen, akadt a filmben még laza tibeti láma is ;-) :-D, mégis… azt mondom, hogy a Jean Reno által megformált (sajnos, túl kevés képernyőidőt kapott…) drogbáró...


...és a Chantal Herman által megformált agytumorral műtött hölgy mondtak inkább olyan gyomorszorító igazságokat, amiktől az embernek elakadt a lélegzete…

„– Én nem félek, Hektor, akik félnek a halától az élettől félnek. Maga tényleg ért ehhez.
– Óh, ez nem a szakterületem.
– Nem, félreérti. A figyelem: szeretet.”

Igazi lélekemelő, szívderítő film a Hector, sokáig tud az ember töltekezni belőle. :respect:

…és érdemes „eltenni” a hosszú, sötét, hideg téli időkre, hogy újranézzük. :thumbsup:


Gods of Egypt – Egyiptom istenei


Olyan „kellemes”, vállt-vállnak vető, összehangolt össznépi anyázás ment erre a filmre, hogy eszemben sem volt megnézni: persze, naná, hogy hatnak rám a kritikák, és naná, hogy nem szeretek széllel szemben vi… vi… „vitorlázni”. :-)

Szerencsére, összefutottunk egy baráti találkozón Dagóval, aki volt olyan szíves :-) :sör: hogy mégis rádumált, és bevállaltam.

És a fene vigye el: megérte! :sör:


Brendon Thwaites méltóan fog elriasztani eztán minden filmtől, mint ahogy Jaden Smith :-P, de hogy rajta kívül mindenki a helyén volt itt, az tuti. :sör:

Mondd már, hogy micsoda szörnyűség, hogy nem volt a filmben arab és/vagy egyiptomi színész! Én nem is találok szavakat… Legfeljebb annyit, hogy kivel könnyebb eladni egy filmet a piacon? Al A’dinnal (a híres egyiptomi színésszel, aki hazájában kiváló operaénekes is), vagy mondjuk… mittomén… esetleg Gerard Butlerrel.

Hja, mondjuk ezek a kötsög amcsik csináltak filmet oroszokról is, ugye (Taras Bulba), meg görögökről (Trója), és ott is elkövették ezt a galádságot! A Trójából nemhogy az igazi (santorini-i) görögöket, de még az isteneiket is kihagyták, a piszokok, ami egyáltalán nem polkorrekt. :-PPP
:-)))


Kellemes időtöltés volt, na – egy hozzám hasonló fantasy-, és mindenfajta mitológia-rajongónak meg főleg. :sör:

Voltak benne szörnyek, démonok, gonoszak, jók, hősök, és gyönyörű nők, mint például

Courtney Eaton


…és Elodie Yung.


Nikolaj Coster-Waldau egészen remek központi karaktert volt, de a legmenőbb nyilvánvalóan nem a főisten Ra volt (Geoffrey Rush), hanem a számítógép-animált Anubis. :thumbsup:

Simán elnéznék egy prequelt is arról, ahogy Horus legyőzi a 42 démont, hogy kiszabadítsa Hathort – vagy egy folytatást arról, ahogy Horus ismét Hathor megmentésére indul, ahol a 42 démonnál most jóval több fogja várni… :-))) :sör:

Lehetne rajta fogást találni, de szvsz nem érdemes: amit vállalt, hogy akció-kaland-fantasy filmként szórakoztat, szerintem simán teljesítette. :sör:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése