2016. augusztus 25., csütörtök

Hector and the Search for Happiness – Hektor a boldogság nyomában & Gods of Egypt – Egyiptom istenei



Ez a meglepetések hava: megint két film, amik olyat dobtak, amit nem vártam volna…


Hector and the Search for Happiness – Hektor a boldogság nyomában


„– Elnézést, de ha az ön boldogsága másoknak boldogtalanságot okoz, az hogy teheti boldoggá? Mondja, nem zavarja?
– Én reagálok a boldogtalanságra, nem okozom! Magához hasonlóan kiszolgálom az igényt, de a keresletért nem felelek! Maga csak egy álszent barom!”

Esküszöm, leesett az állam… :eeekkk: Döbbenet – hogy milyen jó filmbe botlottam bele. :amazing.

Pedig nem volt olyan rég, hogy Simon Pegg-et „dicsértem” :-P bár az (ugye) a forgatókönyvírói munkásságára vonatkozott, nem pedig a színészire, szóval, igazából nem mondok ellent saját magamnak. :-) :sör:


François Lelord (akinek a könyvéből készült a film, könyvei magyarul is megjelentek!) viszont egy egészen más lapra tartozik. :respect:

Őszintén szólva, nagy ívben teszek arra, hogy milyen undormány, cinikus, gyűlölettel és megvetéssel teli világban élünk, ahol a legtöbb ember akkor érzi jól magát, ha valakit besározhat, leköpködhet, de legalábbis végignézi, amíg valakik megteszik ezt egy másik emberrel… És a filmek közül is az menő igazán, ami arról szól, hogyan állnak bosszút, hogyan tapossák ki valakinek a belét.

De én merek, tudok és akarok együtt sírni, nevetni és örülni egy olyan filmmel, ami az emberségről, a szeretetről, a boldogságról szól. :leborul:


„– Tehát ön boldog.
– Nem… mert a feleségem boldogtalan. Emiatt a gyerekek is boldogtalanok. És ha a családom nem boldog, akkor én hogy lehetnék az?!”

Ha el akarnék ijeszteni mindenkit ettől az alkotástól ;-), akkor azt mondanám, hogy ez az „Ízek, imák, szerelmek”, csak férfiváltozatban… de mivel nem akarok elijeszteni senkit, inkább nem mondom.
;-) :-)))

Én piszokul tekergettem a nyakamat, és sokat húztam az orromat az „Ízek…” alatt, míg a „Hectort” nagyon sokszor lélegzetvisszafojtva figyeltem. És nevettem, sírtam… örültem.

Igen, akadt a filmben még laza tibeti láma is ;-) :-D, mégis… azt mondom, hogy a Jean Reno által megformált (sajnos, túl kevés képernyőidőt kapott…) drogbáró...


...és a Chantal Herman által megformált agytumorral műtött hölgy mondtak inkább olyan gyomorszorító igazságokat, amiktől az embernek elakadt a lélegzete…

„– Én nem félek, Hektor, akik félnek a halától az élettől félnek. Maga tényleg ért ehhez.
– Óh, ez nem a szakterületem.
– Nem, félreérti. A figyelem: szeretet.”

Igazi lélekemelő, szívderítő film a Hector, sokáig tud az ember töltekezni belőle. :respect:

…és érdemes „eltenni” a hosszú, sötét, hideg téli időkre, hogy újranézzük. :thumbsup:


Gods of Egypt – Egyiptom istenei


Olyan „kellemes”, vállt-vállnak vető, összehangolt össznépi anyázás ment erre a filmre, hogy eszemben sem volt megnézni: persze, naná, hogy hatnak rám a kritikák, és naná, hogy nem szeretek széllel szemben vi… vi… „vitorlázni”. :-)

Szerencsére, összefutottunk egy baráti találkozón Dagóval, aki volt olyan szíves :-) :sör: hogy mégis rádumált, és bevállaltam.

És a fene vigye el: megérte! :sör:


Brendon Thwaites méltóan fog elriasztani eztán minden filmtől, mint ahogy Jaden Smith :-P, de hogy rajta kívül mindenki a helyén volt itt, az tuti. :sör:

Mondd már, hogy micsoda szörnyűség, hogy nem volt a filmben arab és/vagy egyiptomi színész! Én nem is találok szavakat… Legfeljebb annyit, hogy kivel könnyebb eladni egy filmet a piacon? Al A’dinnal (a híres egyiptomi színésszel, aki hazájában kiváló operaénekes is), vagy mondjuk… mittomén… esetleg Gerard Butlerrel.

Hja, mondjuk ezek a kötsög amcsik csináltak filmet oroszokról is, ugye (Taras Bulba), meg görögökről (Trója), és ott is elkövették ezt a galádságot! A Trójából nemhogy az igazi (santorini-i) görögöket, de még az isteneiket is kihagyták, a piszokok, ami egyáltalán nem polkorrekt. :-PPP
:-)))


Kellemes időtöltés volt, na – egy hozzám hasonló fantasy-, és mindenfajta mitológia-rajongónak meg főleg. :sör:

Voltak benne szörnyek, démonok, gonoszak, jók, hősök, és gyönyörű nők, mint például

Courtney Eaton


…és Elodie Yung.


Nikolaj Coster-Waldau egészen remek központi karaktert volt, de a legmenőbb nyilvánvalóan nem a főisten Ra volt (Geoffrey Rush), hanem a számítógép-animált Anubis. :thumbsup:

Simán elnéznék egy prequelt is arról, ahogy Horus legyőzi a 42 démont, hogy kiszabadítsa Hathort – vagy egy folytatást arról, ahogy Horus ismét Hathor megmentésére indul, ahol a 42 démonnál most jóval több fogja várni… :-))) :sör:

Lehetne rajta fogást találni, de szvsz nem érdemes: amit vállalt, hogy akció-kaland-fantasy filmként szórakoztat, szerintem simán teljesítette. :sör:

2016. augusztus 18., csütörtök

The Nice Guys – Rendes fickók & The Brothers Grimsby – Agyas és agyatlan



Két film, ami meglepett…


The Nice Guys – Rendes fickók


Nem, nem úgy lepett meg, ahogy (szerintem) sejtenétek… :-P

2013-ban volt a 2 Guns – 2014-ben pedig az Inherent Vice: mindkettő laza, könnyed, gépszíjledobós marhaság, igazi felemelő-felhőtlen, nyomozós, buddy comedy. :sör: :respect:

Valami ilyen lazaságot és/vagy coolságot, ilyen elmés párbeszédeket, ilyen könnyed, de mégis menő történetvezetést vártam volna a The Nice Guys-tól is…

…de ami megvolt a 2 Guns-ban és az Inherent Vice-ban, az ebből bőven hiányzott. :-///

Voltaképpen… nem is nagyon tudom, hogy mit is emlegessek fel a film kapcsán. :-P

Hogy mi értelme volt 24 kilót felszednie (felszedetni vele?) Russell Crowe-nak azért, hogy megjelenésileg „fizikális ellenétpárja” legyen a kockahasú Ryan Goslingnak?! :eeekkk: Ekkora baromságot… :-PPP

Vagy talán lovagoljunk azon, milyen jó, hogy megtalálták a 2010-es évek Anna Chlumsky-ját Angourie Rice személyében? :-///


Keith David kapott már 100x jobb mellékszerepet :-///, és azt is rossz volt látni, hogy Kim Basingert sikerült úgy szétplasztikázni, hogy percekig gondoltam azon, hogy azt most tényleg ő, vagy a viaszpanoptikumos klónja… :-PPP

1970-es évek…?!?! Ez tényleg csak a ruhákban nyilvánult volna meg?! :eeekkk:

És a zene?! Emberek, láttátok a Guardians of the Galaxy-t, vagy hallottátok valaha is a zenéjét?! Baszki, egy-egy jól megválasztott dal nem csak hangulati elem benne, hanem – MINDEN!

A Guardians soundtrack-jára még évekig emlékezni fogunk… ööö… a The Nice Guys-nak volt egyáltalán olyanja…?! :-PPP

Nem a jól megválasztott dalokkal lehetett volna legjobban elhelyezni az egyszeri nézőt a korban?!

Ehhh… :-///

A 2005-ös Kiss Kiss Bang Bang jut még eszembe, hogy az is mekkora jó nyomozós, buddy comedy volt…!!! :-))))))

Tuti, hogy életem végéig még többször fel fogom emlegetni a Kiss Kiss Bang Bang-et, a 2 Guns-t, az Inherent Vice-t – mint ahogy méltón hallgatni fogok a The Nice Guys-ról, az is biztos… :-PPP


The Brothers Grimsby – Agyas és agyatlan

„– Those are Manchester United supporters.
– How dare those twats show up here?
– You delay them... I promise I'll burn your school down.”
:-DDDDDDDDDDDD


Akkor is Sacha Baron Cohen fan maradok, ha ezzel egyedül leszek a világon. :sör: :thumbsup:

Kedvenc karakterem tőle Borat – a filmet is imádom, de az álriporterkedős szekeccseit talán még jobban… :-DDD

A diktátor meg… besz*rás. :-DDDDD

De szeretem vele a Taplógázt és A leleményes Hugót is, ahol mellékszereplőként is képes emlékezeteset alkotni. :-)))))

Amikor rátaláltam erre a filmre egyszerűen ledöbbentem: minden téren túlmegy minden határon (ez azért elsőre sokkolt…), ám annyi finom geg, annyi apró, döbbenetesen humoros utalás van a brutálisan durva poénok között elrejtve, hogy mások azokból élhetnének évekig: Sacháék meg csak amúgy lazán, mellékesen szórják közénk, mint a fruttit. :sör: :-))))

2x néztem meg gyors egymásutánban: egyszer felirattal, másodjára szinkronnal – és mindkettőn remekül szórakoztam. És másodjára már nem vágott annyira gyomron a „minden határon túlmenő”, extrém paródiája. :sör: :-DDDD


És az a rengeteg sztár, akiket maga mellé ránt :-)))) nem is tudom, melyik poénján röhögtem a legjobban…

…a Daniel Radcliffesen? A Ben Kingsleysen? A Vin Dieselesen, és a Liam Gallagheresen?
:-DDDDDD

De _nekem_ a legnagyobb az volt, amikor Dél-Afrikában, a Kruger parki limósofőr arcváltozásait láthatjuk Nobby szemkameráján keresztül, miközben kiviszi őt a reptérről a szafariparkba.
:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

És közben mégis többször hoz egy-egy olyan pillanatot, a két testvér gyermekkorából, hogy az ember majd’ elsírja magát – de ez a piszok Sacha nem hagyja, hogy elérzékenyüljünk, és rögtön tol rá egy poént! :-))))


Őszintén szólva, én csak azt nem értem, hogy Mark Strongot hogyan-mivel tudták rávenni erre a filmre… :-)))))

Brutális Sacha Baron Cohen movie a The Brothers Grimsby – csak a (hozzám hasonló!!! ;-) ) legelvakultabb fanoknak ajánlom! :sör: :-DDDD


„– So we're scum, are we? Well, let me tell you something about scum: It's scum who built the hospitals that are now closing down!
– Yeah!
– It's scum who die in the wars started by the bastards in charge!
– Yeah!!
– It's scum that keep the Fast and Furious franchise alive!
– Yeah!!!”
:-DDDDDDDDDDDD

2016. augusztus 9., kedd

Lilyhammer s01 & Stranger Things s01 & futottak még…



Mostanában sokkal inkább sorozatozni van kedvem, mint filmezni… Talán a nyár és a dögmeleg miatt, ki tudja… ;-)

Lássuk, mivel is volt dolgom.


Lilyhammer s01


Kerülgettem én ezt régebben, de valahogy mégse vitt rá a lélek – ám most István biztatására, és segítségével belevágtam az első évadba.

És milyen jól tettem! :sör:

Nem egy fergeteges, folyamatosan poénos Two and the Half Man, vagy The Big Bang Theory, hanem kellemes film, aminek minden egyes részében van egy-két olyan helyzet, amin kénytelen vagyok hangosan röhögni. :-DDD

Oké, van ebben is kivétel, de erről majd később.

Kezdem azzal, hogy a főszereplő Steven Van Zandt (Francesco „Frankie, the Fixer” Tagliano) vagy bejön valakinek, vagy nem – ha előbbi, akkor végtelenül élvezetes a sorozat, ha utóbbi, akkor nyilván kevésbé az.


Én eszméletlenül élveztem Steven Van Zandt minden egyes megmozdulását, a görnyedt tartását, a félrefordított fejét, a csípős-éles, burkoltan fenyegető megjegyzéseit, és a gátlástalan magabiztosságát – a juhakolba szorult farkas érzetét keltette. :-DDD

Elsőre azt mondtam rá, hogy a Keresztapából hozza Marlon Brando karikatúráját :-), de az idő elteltével egyre inkább éreztem, hogy szándékosan hoz filmes maffiózó karakter-zsánereket, és magában röhög, amikor az egyértelmű utalásából valaki nem veszi a lapot. :-D

Érzi az ember, hogy nem fél senkitől és semmitől, és minden módszert ismer, és habozás nélkül alkalmaz, amivel a célját elérheti.

És mégis szimpatikus a csávó. :-D

Ahogy bepottyan a mit sem sejtő, ártatlanul naiv lillehammeri milliőbe, rögtön arra gondolnánk, hogy itt aztán kíméletlenül kitapossa magának az utat, ám Frankie új életet akar, és akkor sem tapossa el az útjában állót, hogyha megtehetné – inkább sokkal kifinomultabb eszközöket alkalmaz. :-DDD

Ráadásul teszi mindezt szemtelenül, pimaszan, rámenősen – és mégis szimpatikusan, miközben felkarolja a környezetében lévő… hm… hááát… legalábbis kisstílű, agybeteg szerencsétleneket. :-)))


Steven Van Zandt magabiztosan viszi a vállán a showt :respect: , de azt hiszem, sokkal szegényebb lenne az élményünk, ha nem lenne Trond Fausa (Torgeir Lien megformálója) személyében egy csetlő-botló, jóindulatú, lojális, de agyabeteg támogatottja/csendestársa/alkalmazottja :-) akihez olyan orbitális poénok kapcsolódnak, amiken fuldokolva röhögtem. :-DDDD


Őszintén szólva, számomra mindenki más csak az ő kettőjük showjához járul hozzá (ki pozitív, ki negatív felhanggal…), és voltaképpen teszek rá, hogy ki tűnik fel körülöttük, és mit csinál, amíg ők ketten sziporkáznak. :sör:

De szerencsére bírtam az Arné-t alakító Tommy Karlsen-t, és a Jan-t megformáló Fridtjov Såheim-et is. :sör:


Nem volt rossz a kedves és naiv Sigrid (Marian Saastadt Ottesen) és Torgeir határozottan elmebetegebb bátyja :-D, Roar (Steinar Sagen) sem. :sör:

Ellenben a két helyi rendőr Laila (Anne Krigsvoll) és Geir (Kyrre Hellum) már nálam átestek az „idegesítő hülye”-kategóriába, szóval, tőlük/láttukra mindig húztam az orcámat… :-P


Szerencsére ők sem annyira „rosszak”, hogy meggyilkolják a show-t, csupán nekem nem jöttek be a karaktereik… :-/

A nyolc részes évad szvsz egyszer siklott ki: amikor a készítők a befejező részt szerintem túl komolyra vették, és bár a téma is komoly volt, mégis… a sorozat pont elvesztette akkor azt a könnyedségét, ami addig végig jellemezte: hogy a legnagyobb bajból is ki lehet kerülni egy jó dumával, vagy egy jól sikerült csellel, csapdával, beugratással, zsarolással.

Ennek ellenére imádom ezt a sorozatot, és lelkesen, nagy várakozással csapok bele a második évadba! :sör::thumbsup:

Köszi, István! :sör:


Stranger Things s01


Eszméletlenül vártam ezt a sorozatot, és nagyon szeretni akartam, mégis, az utolsó rész után az szaladt ki a számon:

„Ez egy sz*r horrorfilm volt.” :-((((

Oké, az elkeseredésem nyilván túlzott, és hirtelen felindulásból fakad, de én nem tudok beállni a lelkes, dicsérő kritikák sorába. :-(((

Szerettem volna, ha több a sorozat annál, hogy „a kisvárosban felbukkan egy szörny, és le kell gyakni”, lehet, hogy szeretett volna több lenni – de szerintem ez nem nagyon jött össze… :-///

Talán mindössze David Harbour seriffje emelkedett felül a megszokott kliséken – de rajta kívül ez szerintem senkinek nem sikerült. :-PPP


Most gondolkoztam, hogy írjak-e le még pár negatívumot, de inkább skippelek. :-P

Ha valaki ezt kajálja, hogy „micsoda eredeti, meg unicum, meg hű, meg ha!” akkor tegye – nekem sablonok és klisék halmaza volt, és az pedig kifejezetten idegesít, hogy próbálja magát _misztikusnak/misztikumnak_ eladni, miközben egyértelműen _horror_. :-PPP

És úgy megkérdezném, csak úgy, magamtól, hogy egy Winona Ryder-nek, és egy Matthew Modine-nek biztosan kellettek ezek a szerepek?! Nem voltak ezek számukra… hm… „vállban kissé szűkek”?!?! :-P

És a válaszom az rá, hogy: igen, ezt nagyon benézték a szerepvállalásnál. :-(((( Vagy ennyire kell nekik mostanában a pénz, és akkor befogom. :-///


…és a futottak még…

Vice Principals: két részt szenvedtem belőle végig, de a képem csak az arcidegzsábától rángatózott közben. :-PPP Ennyire kínos, szenvedős, kényelmetlen „humort” még Ricky Gervais sem próbált elsütni… Nagyon vártam: de inkább hagyjuk. :-PPP

The Preacher: ezt három részig bírtam. A remek felütés után önismétlőbe, és gittrágásba fordult az egész, amit még az ír vámpír (az egyetlen érdekes-érdemes karakter) sem bírt elvinni  hátán.
Ugorgyunk… :-PPP