Last Knights

Már egy ideje „gyűjtöm az anyagot” (gyűjti a franc, de jönnek, hogy a fene enné meg! sajnos… :-P ) egy nem sokára élesítendő posztomhoz, aminek az lesz a címe, hogy „Nézhetetlen, élvezhetetlen, értékelhetetlen…” :-P, és ennek tudatában ültem le az imdb-n jelenleg 6,2-re értékelt Last Knights elé is…

…és az első 10 percben erősen elgondolkodtam azon, hogy nem kéne inkább mégis a tavaly szeptemberben lejátszott Houston Texans – New York Giants meccset néznem, ami itt az NFL holt-szezonban egészen kellemes időtöltésnek tűnik…

…de valahogy leragadt az ujjam a „stop” gomb felett – és a végére azt mondom, ez igencsak nagy szerencse volt mindkettőnknek: mind a filmnek, mind csekélységemnek. :-) :sör:

Mondom, az első 10-15perc nehezen indul (szvsz), az első óra pedig mondhatni… hm… „lassan csordogáló/méltóságteljesen hömpölygő” (a nem kívánt törlendő! ;-) ), de a második óra, főleg az utsó 45 perc: bitang jól odatette magát. :respect:

Kezdem azzal, amit (érthetetlen módon) nem nagyon reklámoznak ezzel a filmmel kapcsolatban: egyértelmű és kristálytiszta, hogy a „Chūshingura (Csúsingura)”, másnéven az „Akó-incidens” történetileg szinte hajszálpontos (és hibátlan!) feldolgozása.

De ha ezzel még nem vagytok közelebb, akkor mondom úgy: a 47 rónin története.

Igen, mostanában volt egy ilyen című mozifilm, Keanu Reeves főszereplésével, ami egy határozottan kellemes fantasy volt, de a „Chūshingura (Csúsingura)” történetéhez semmi köze sincs.

És miközben a Keanu-film címében is a 47 róninra utalt, miközben történetében csak érintőlegesen legyintette meg… – addig a Last Knights „hallgat” arról, hogy bármi köze lenne a 47 róninhoz, miközben az egész egy gyönyörű tribute, egy tisztelgő főhajtás a „Chūshingura (Csúsingura)” felé, és kiemelten mondom: történetileg szinte szóról-szóra követi le az „Akó-incidens” eseményeit. :respect:

Egyébként már azon meglepődtem, amikor feltűnt, hogy (nyilván a japán/tribute hatást fokozandó) a középkori lovagok mind míves katanákkal vannak felszerelve – és úgy is vívnak azokkal, mint a szamurájok.

A készítők nem is nagyon készültek más fegyverrel, csak szamurájkardokkal: egyedül a hatalmas termetű Osgar (Dave Legeno – RIP) kezébe adtak egy pillangófejű csatabárdot, de valahogy… nem nagyon tudtak vele mit kezdeni a csaták során.

Ellenben Clive Owen több harcjelenete úgy van felépítve, mint a klasszikus japán szamuráj filmekben: megy előre, és minden ellenségre csupán egy-egy vágást mér. És ez eszméletlenül jól áll neki, és a filmnek is. :sör:

Talán egy dolog az, ami számomra zavaró volt, amit a beszédes nevű, valószínűleg magyar származású forgatókönyvírónak, Michael Konyves-nek köszönhető: az idegen nyelvterületeken nyilván jól hangzó, magyar füllel erősen ismerős két magyar név: Bartok (Morgan Freeman) és Geza Mott (Aksel Hennie).

(Majd az imdb-sek közül valaki megnézhetné magát a filmet, és a szereplőknél megnézhetné (esetleg…), hogy nem _Gezza_ van írva (ahogy ők hivatkoznak rá), hanem „Geza” – tehát nem olaszos, spanyolos, hanem határozottan magyar írásmód. :-P De ha megkérdezik tőle, szerintem ezt Benjamin Géza Affleck-Boldt is nagyon szívesen megerősíti nekik. :-P ;-) )

Ráadásul mivel mindketten fontos szereplők, ezért a neveik elég gyakran elhangzanak – és mindig össze-összerándultam, amikor elhangzott valamelyik…

(„A Bartók-klánt sosem fogják elfelejteni.” :íííííííííí: ;-) )

Persze, ez legyen a legnagyobb bajom – és voltaképpen az is: ugyanis másba nem tudok és nem is akarok belekötni. :sör:

Az utolsó negyvenöt perc őrületét, és heroizmusát pedig nem lehet elfelejteni. :respect:

Ráadásul sikerült valahogy mindezt úgy ábrázolni, hogy nem rugaszkodtak el (hülye hasonlat, tudom, de) a valóság talajáról: a harcosok nem emberfelettiek, nem „szupehírók”, nem legyőzhetetlenek, nem sebezhetetlenek – és mégis. :leborul:

De nem csak a végső harc a nagyszerű, hanem ahogy visszamenőleg látunk jópár korábbi eseményt – más szemszögből… és így összeáll a kép, az önfeláldozás, a mai ember számára már szinte felfoghatatlan hűség és elkötelezettség. :megarespect:

Nem mondom, hogy nem könnyeztem meg egy-két pillanatot…

Korántsem hibátlan film a Last Knights, de sokkal érhetőbben, befogadhatóbban adja át a 47 rónin történetét, mint bármi más. :sör:

(Én anno belekezdtem az 1941-ben készült, 241 perces japán változatba „Genroku Chūshingura”… de nem bírtam fél óránál tovább… :-/// )

És muszáj nekem is megemlékeznem egy nagyszerű harcosról, ahogy a filmkészítők tették, akik Dave Legeno emlékének ajánlják a Last Knights-ot…

Dave Legeno

(1963-2014)

RIP