Két remek film, a filmvilág két ellentétes végéről –
egyik spanyol, a másik svéd – az egyik thriller, a másik komédia és dráma
egyszerre. :respect:
La Isla Mínima –
Mocsárvidék
Ilyen az, amikor egy „állandó különvéleményes” kénytelen „betagozódni”
a filmet éltető fősodorba. :megadóanfeltesziakezét:
Ugyanis bitang jó thriller a La Isla Mínima. :respect:
Horzsol és üt, gyomorba markol és ideget tép, miközben
olyan egyedi és csodálatos képi világa van, hogy az elképesztő.
A sorozatgyilkost üldöző nyomozók története egyszerre izgalmas
és idegtépő, miközben a személyes drámájuk is átüti lassan a falat…
Javier Gutiérrez
által alakított Juan, igazi
Janus-arcú fekete ló: egyszerre érzi az ember az… emberségét, de szinte süt
róla/belőle a kegyetlenségre való hajlam, a vérszomjasság. Zavaros, sötét
titkokat hordozó múltja miatt nem tudod, hányadán állsz vele. Karaktere egyszerre
vonzza és taszítja az egyszeri nézőt: miközben minden zsigereddel azt érzed: ő
az, aki el tudja kapni, ezt a szemét gyilkost… és aztán az Isten irgalmazzon
neki, mert ő nem fog.
Raúl Arévaló
megformálta Pedro érezhetően
családcentrikus, munkamániás, tisztességes zsaru. Aki sejt/tud valamit társa
komor előtörténetéről, de részben nem hiszi el, részben pedig háttérbe szorítja,
félreteszi, mert a munka azt kívánja, hogy együtt dolgozzanak. És vannak olyan
pillanatok, amikor keményebb-kegyetlenebb tud lenni, mint a nála „sötétebb” Juan…
Nagyszerű film a La
Isla Mínima, nincs mit tenni. :respect:
Patrik 1,5
Homofóboknak nem ajánlott! :-) Vagy inkább mégis? Hogy lássák, vannak még rajtuk kívül,
még az oly annyira megengedőnek/elfogadónak tűnő Svédországban is? Szóval,
ahogy gondoljátok. :sör:
Nekem marhára tetszett, meg kell hagyni. :-)
Pedig ez nem csak komédia volt, hanem dráma is – és mindkettő
eltalált mértékben. :respect:
A főszereplő egy meleg házaspár Göran (Gustaf Skarsgård –
Vikings),
és Sven (Torkel Petersson – Kopps), akik éppen adoptálni
szeretnének egy kisbabát. Legnagyobb örömükre a gyámhivatal értesíti is őket,
hogy hamarosan megérkezik hozzájuk a 1,5 éves Patrik – ám kiderül, hogy egy
vessző rossz helyre került a levélben, és Patrik
(Tom Ljungman) nem 1,5 – hanem 15
éves.
És meglehetős hosszú már a lajstroma/előélete a
gyámhivatalnál, amiatt kőkemény, senkit és semmit nem tisztelő – főleg a
melegeket nem bírja.
Ebből alakul ki egy remek komikus, és drámai elemekkel
egyaránt átszőtt, nyugodtan mondhatom, hogy családi dráma – és az ember egyszer
csak azon kapja magát, hogy nem elég, hogy szurkol a két férfi kapcsolatáért,
de még meg is szerette őket…
:respect:
Egy nagyszerű, lélekvidámító, szívet melengető svéd film,
három nagyszerű színésszel.
:respect:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése