Mandariinid – Mandarinok & Automata

Mandariinid – Mandarinok

Amikor a vége főcím lepergett, és Kedvesemmel még mindig egymás kezét fogva bámultuk a képernyőt, engem elöntött egy érzés…

…a szégyen.

Amiért pazarlom az időmet és az életemet mindenféle kitalált és mondvacsinált, „_menő_” filmekre, „blockbusterekre”… meg egy csomó alja, szemét, üres gyilkolósdira, ahol úgy hullanak az emberek, mint a „biodíszlet”: érték, humánum, empátia nélkül, az emberi élet teljes semmibevételével, megtiprásával. :shameonme:

Itt most szívem szerint fel is soroltam volna pár híg fost (igen, ezt írtam le: pont az értékén nevezem ezeket :-PPP)… de arra nem méltóak, hogy leírjam a címüket. És én még időt szántam rájuk, hogy megnézzem azokat… :shameonme:

Mert igenis vannak még olyan filmek, amik az emberekről, az emberiességről, olyan egyetemes értékekről szólnak, amiket pénzen nem lehet megvenni – és ezer év múlva sem lesznek idejét múltak.

Legalábbis addig biztosan, amíg ember él a Földön.

Hogy lehet, hogy egy észt-grúz film után döbben rá egyszer egy magamfajta, meglett ember ilyesmire…?!

Nem volt tele felturbózott szuperhőssel, nem volt tele zászlólobogtatással és melldöngetéssel, nem volt szájbarágós, hülyegyerek-szintre leegyszerűsített, arcba ordított üzenete – nem volt benne diadal, nem volt benne győzelem.

Bár… győzelem talán mégis akadt. Némi. De nem olyan, amilyet e szó hallatán el szoktunk képzelni.

Nem kellett két-két és fél órás játékidő sem: 87 perc épp elég volt.

Nem kellettek bele „szupersztárok”: néhány nagyszerű, „névtelen” karakterszínész éppen elég volt.

Nem kellettek bele lélegzetelállító, „bullet time” akciójelenetek – csak a nyers, brutális, ijesztően hiteles egyszerűség.

Nem kellett bele CGI, vagy 3D – amik nélkül azt hihetnénk, manapság már nem is lehet élni… :-PPP

És hogy miről is szólt?

Arról, hogy maradj meg embernek. Lehet, hogy néha úgy érzed, érdemesebb lenne neked is állattá aljasulni, a többivel együtt, és együtt üvölteni a farkasokkal…

De ne tedd. Maradj meg embernek. Mert embernek lenni jó.

:respect:

Nem tudom, hogy idén látok-e még hasonlóan nagy hatású filmet…

És ezt a képet még muszáj beillesztenem:

Zaza Urušadze (rendező, forgatókönyv író, producer), Mikhail Meskhi (Niko), Giorgi Nakašidze (Ahmed), Lembit Ulfsak (Ivo), Ivo Felt (producer) és középen, elöl Elmo Nüganen (Margus)

:respect:

…

Automata

 

Akartam róla korábban pár jó szót írni.

Hogy sok helyen fikázzák, de nem annyira rossz, sőt – Antonio Banderas egyik legmeglepőbb és legjobb alakítása, szvsz.

És hogy érdekes a „robot evolúció”, amit felvezet – és hihető, hogy hasonló lesz az emberiség utolsó órája…

De a Mandariinid után… valahogy nem jönnek a számra/billentyűzetemre a dicsérő szavak – ám ez ne mondassék az Automata önhibájának: a filmipar munkásságának 95%-ára ugyanígy nem találnék dicsérő szavakat a Mandariinid megnézését követően.

Nem tudom azt mondani, hogy nézzétek meg…

…és tulajdonképpen sajnálom. Hogy vártam a rivjúmmal, azért, hogy ne pusztán egy filmről írjak, hanem inkább kettőről.

És erre az Automata faragott rá, de nagyon. :-///