2014. szeptember 18., csütörtök

Facing the Giants – Végtelen hit & The Fault in Our Stars – Csillagainkban a hiba



Két remek film. :thumbsup:


Facing the Giants – Végtelen hit


„- Stone wall! Stone wall!
- The Eagles are still in it, showing determination to fight this one out!
- You gotta hang with me! I know it's getting tough! We gotta stop them here!
- This crowd is going absolutely berserk right now!”

Egy bitang jó _keresztény sportfilm_. Egészen elképesztően remek! Ki gondolta volna, hogy ilyen is lehet…?! :amazing:

Oké, én kétszeresen is elfogult vagyok – mert kereszténynek tartom magam; és mert nagy amerikai foci rajongó vagyok. :-) És ez a film telibevert. :respect:


A Flywheel után kerestem rá, hogy Alex Kendrick-nek van-e még ehhez hasonló remek keresztény filmje – és naná, hogy van! És ezt is írta, rendezte, és a főszerepet is játssza – és megint elképesztően jót alakít! :megarespect:


Nincs mit beszélni rajta: underdog film, amiben egyrészt mély hittel – másrészt elképesztő edzésmunkával tör fel a csúcsra a „kiscsapat”.

Amikor Coach Taylor (Alex Kendrick) a csapat szívét, erejét, legbefolyásosabb tagját, a linebacker Brock Kelley-t (Jason McLeod) trenírozza, az valami egészen elképesztő jelenet lett.

Talán a legerősebb amerikai focis edzés-jelenet, amit életembe’ láttam. :respect:


„- You keep going, Brock! Come on! Keep going!
- It burns!
- Then let it burn!
- My arms are burning!
- It's all heart! You keep going, Brock! Come on! Come on! Keep going! You promised me your best! Your best! Don't stop! Keep going!”

Közben nem csak a csapat küzdelme zajlik, hanem az edző családi drámája, és a kicker David (Bailey Cave), és mozgássérült édesapja, Larry (Steve Williams) szívszorító harca is együtt, egymásért. :leborul:


„If you accept defeat, David, then that's what you'll get.”

És ebbe az egészbe gyönyörűen, elképesztően szépen belesimítva a keresztény hit.

Hisz hisznek a focisták, nem?! Ha másban nem, hát a csapatban, a csapatuk erejében, saját magukban, hogy képesek úrrá lenni mindenen, hogy képesek győzelemre jutni.

…és mennyivel gyönyörűbb mindez, ha nem emberbe, hanem Istenbe vetjük a hitünket, mint a régi idők nagy csatáiban a legendás harcosok. :ibelive:


„You tell me, Coach Taylor...tell me what's impossible when God's on your side?”



The Fault in Our Stars – Csillagainkban a hiba


Huhhh…

Mit is lehet mondani erről az alkotásról…???

Talán csak annyit, amit a Kedvesemmel beszélgettünk a film közben… végén…

…hogy nem, nem depresszív, nem befordulós, nem halálváró – hanem életigenlő, életet megélő, mese(szerűség) nélküli, valóságszagú, gyönyörű film. :respect:


Amin sokszor nevettünk teli szájjal, és néztük könnyes szemmel – mégis valahogy… folyton jó érzések öntötték el az embert, érted?!

Igen, ott áll minden képkocka egy-egy sötét sarkában a Halál… ott áll, és vár. És tudja, hogy nemhiába vár…

Lehetne őt figyelni végig, megfagyó szívvel… hideg borzongással… gyomorszorító félelemmel…

De nem tesszük, nem tehetjük: mert nem az elmúlásról szól, nem a pusztulásról, nem valaminek a végéről: hanem arról, hogy mégis, csak azért is, hogy tűzön-vízen, vér-verejtéken, kemoterápián és sugárkezelésen túl – mégis gyönyörű ez az Élet.


Bocsánat azoktól, akik szeretik a The Bucket List-et – én utálom. Mert hamis, álságos, ahogy jön egy „mesebeli tündér milliomos”, aki valóra váltja a hihetetlen álmokat, pezsgőzés naplementében a piramis tetején, meg minden… :-PPP

A Fault in Our Stars nem mesevilág, nem édes, mindent megkapó és elérő, tiszavirág-tánc a Semmi peremén. De nem is a haldoklás ünnepe.

A valós élet ott van, nem beszüremkedik valami talmi fátylon át: jelen van, kőkeményen minden egyes jelenetben. Mégis arról szól, hogy… nem szabad megtörni! Nem kell elbukni, a sárba feküdni, és mozdulatlanul várni, amíg bekövetkezik az elkerülhetetlen.


Hanem élni kell, megbecsülni, megjegyezni minden egyes pillanatot, ami adatott – és örülni, amíg élhetünk.

Ez pedig nem csupán elismerésre méltó, hanem egyenesen: gyönyörű. :respect:

Két csodálatos fiatal kelti életre a főszereplőket: Shailene Woodley és Ansel Elgort. :respectagain:


De nagyszerű benne a két szülő Laura Dern (óhh, bakker… mikor volt már a Jurassic Park…!!), és Sam Trammell (True Blood), és a jó barát, Nat Wolff is. :thumbsup:


Elképesztően gyönyörű alkotás.

Mondhatja bárki, hogy „nem nézem meg, mert tudom mi lesz a vége” – én is ezért nem néztem meg a Titanic-ot, „hát úgyis elsüllyed, basszus, nem?! minek ez a nagy hűhó?!” :-P ;-).

De a 300-at mégis megnéztem, pedig abban is a perzsák győzedelmeskednek a spártaiak fölött… ;-)

Szóval, én azt mondom… nézzétek meg a Fault in Our Stars-t, barátaim.

És egy csodálatos élménnyel lesztek gazdagabbak. :leborul:

„Okay, Hazel Grace?”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése