Ha valakinek esetleg ismerős a fenti két film címe, és netalán felhúzza a szemöldökét (vagy idegesen/elégedetlenül felhorkan…!),
hogy miért ebben a sorrendben említem ezt a két alkotást, annak a megnyugtatására(?)
közlöm, hogy nem véletlenül. :-P
Lássuk hát a medvé(ke)t! (Veresegyház, Medvefarm: medveotthon.hu
;-) :-) )
Vive La France –
Franciadrazsék
A francia színészek közül nagyon bírom Dany
Boon-t, de Michaël Youn
rögtön ott tapos a sarkában. :sör:
Mindketten olyan arcberendezéssel, olyan mimikai
eszköztárral rendelkeznek, hogy alapból már azzal képesek megnevettetni, felderíteni
az embert. :-)))
Amikor pedig elkezdenek egy-egy filmben
mókázni-bolondozni: az szerintem zseniális. :sör:
Ezért vágtam hát bele (a magyar címadás taszító hatásának
ellenére… :-PPP ) a Vive La France-ba,
amiben Michaël Youn (Comme
un Chef – Én, a séf), és José
Garcia (La Boîte Noire – Fekete doboz, Les Seigneurs – A Csodacsapat)
főszerepelnek.
Az alapfelütés is egy eszetlen ökörség :-) a világ által
ismeretlen, és az ENSZ által el nem ismert Tabulisztán
(ami egy Afganisztán, Kirgizisztán és Tadzsikisztán között meghúzódó miniállam
:-) ) vezetői elhatározzák, hogy „felteszik országukat a világ térképére”,
mégpedig azzal az eredeti ötlettel, hogy felrobbantják az Eiffel-tornyot. :-)))
Éppen ezért kiképeznek két kecskepásztort, Muzafart (José Garcia) és Ferouzt
(Michaël Youn), hogy öngyilkos
merénylettel pusztítsák el Franciaország jelképét – ők pedig nekiindulnak.
:-)))
Jó pár hangosan röhögős, nagyon sok vigyorgós, és egynehány
már-már blőd poén során keresztül, nagy nehézségek árán jutnak egy Párizsig,
hogy aztán… :-)))
Egy nyíltan felvállalt, igazi eszement ökörség – de én
nagyon bírtam. :sör: :-DDD
Hogy nem „polkorrekt”?! Hála Istennek, hogy nem az!!!
:-PPP :-)))
Michaël Youn
nem csak az egyik főszerepet viszi, hanem az írói kreditek egyikét is jegyzi,
és ő maga rendezte is a filmet. :thumbsup:
Ha a film magyar forgalmazója nem ad neki egy überbrutál,
gagyi, magyar címet, akkor már jóval hamarabb felfedeztem volna… :-PPP
Ha valaki szereti az elborult francia vígjátékokat,
szerintem ezen a filmen is jól fog szórakozni. :-) :sör:
Peaceful
Warrior – A békés harcos útja
Talán az a baj, hogy úgy ültem elé: ez egy nagyon komoly,
gondolatébresztő, spirituális mélységgel bíró alkotás, amit megnézve, az egyszeri
néző egy egészen más emberként fog felállni a székből.
Nos. :-///
Minek olvasok össze mindent, mielőtt megnézném, nem
igaz?! :-PPP
A Pi élete kapcsán is az volt baj,
hogy azt olvastam előtte: „a film után
már-már tényleg elhiszed, hogy van Isten”. Én meg pislogtam, mint béka a
kocsonyában, hogy „miii…?!”. :eeekkk:
Oké, hogy egy jó film, node, hogy _ennyire_... az egy kicsit túlzás.
A Peaceful Warrior-ral
viszont az a baj, hogy többnek akar látszani annál, mint egy sportfilm.
Pedig az. Sportfilm. Annak nem is rossz. :sör:
De a „mambo-dzsambo”,
és a „szalonfilozófia”, amit mellé
csapnak körítésként – amiről ők azt hiszik, hogy főmondanivaló… – az kifejezetten…
hm… kiábrándító. És idegesítő.
Ráadásul, hallottunk már ilyeneket korábban: például Miyagi
mestertől (Karate kölyök), vagy Oogway mestertől (Kung Fu Panda) – meg még ki tudja, hogy
hány edzőmestertől korábban, tucatnyi sportfilmben… :-P
Ám hogy mennyien vevők ezekre a „jólmegmondásokra”, azt megannyi idézetes és megkomponált kép
hirdeti a neten:
Az igazi kedvenceim ezek közül a virágos mintás, giccses „tacepaók”
– de azokat nem fogom beilleszteni ide. Az már nekem is sok(k). :-PPP
Persze, ha valakinek ez a film ad lelki útravalót, tőlem
rendben.
De nekem meg csak…
„mambo-dzsambo”
:-PPP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése