Két súlyos mondanivalóval terhes, fájdalmas, sebeket ejtő
film…
…a Kedvesem egyiket sem bírta végignézni… például…
De számomra nagyon sokatmondó, nagyon emlékezetes élmény
marad mindkettő. :respect:
Rendition –
Kiadatás
Mondjuk, én nem is gondoltam (pesszimizmus, bizalomhiány,
előítélet… :shameonme: :-/ ), hogy az amerikai filmgyártás már „kamerára tűzte”
az amerikai kormány „terrorista gyanús” foglyokkal való bánásmódját.
Pedig igen: 2007. New
Line Cinema :respect:
Talán van valaki, aki erre vonogatja a vállát: „na, és? guantanamo? hallottam már róla, nem
nagy cucc… a terroristákkal _minimum_, hogy így kell bánni! bezzeg a vasember
nyolc, az már igen! hogy annak milyen mélyenszántó mondanivalója van 11/10!”.
Persze, van ebben ráció: én se szívesen néznék végig a
magyar hadsereg kegyetlenkedéseiről egy 120 perces filmet.
De azért van abban némi értelem (és érzelem), hogy
szembenézzen az ember a nemzetének sötét és nem túl
„melldagasztóan-zászlólobogtatóan avengereses” pillanataival… Talán.
Igaz, hogy Jake
Gyllenhaal és Reese Whitherspoon
a főszereplők, de egyáltalán nem az ő színészi játékuk (amit ezzel nem
degradálni akarok!) teszi „naggyá” a filmet, hanem az (engem legalábbis)
elborzasztó alapszituáció.
Anwar El-Ibrahimi (Omar
Metwally) egyiptomi származású, USÁ-ban élő vegyészmérnök éppen haza tart
az államokba egy dél-afrikai konferenciáról, amikor az amerikai repülőtéren
elfogja a CIA, és rövid kihallgatás után a főnök Corrine Whitman (Meryl Streep) úgy dönt, hogy terrorista
gyanússága miatt további – immár „drasztikusabb” vallatásra van szükség.
Amit – mivel az USA egy civilizált ország lenne, vagy mi a
szösz… – már nem kívánnak az Egyesült Államok területén
„végrehajtani”?/”elvégezni”? (milyen kifejezések már ezek erre a…
cselekedetre?!), ezért egy baráti, az emberek kínzásával kapcsolatosan… hm…
„sokkal megengedőbb” (milyen kifejezés már ez megint…?!?!) országba szállítják.
A meg nem nevezett, baráti arab országban pedig Abasi Fawal
(Yigal Naor)
biztonsági/titkosszolgálati főnök közvetlen irányításával kezdetét veszi Anwar
kínzása – ahol minden alkalommal „megfigyelőként” jelen van a Jake Gryllenhaal által megformált
ügynök is… aki nagyon nem ért egyet ezzel az eljárással.
Odahaza az USÁ-ban közben Anwar állapotos felesége, Reese Whiterspoon kétségbeesetten és
magára hagyottan kutat nyomtalanul eltüntetett férje után…
De hogy a „kínzómester” Fawal _emberi oldalát_ is megismerjük, egy párhuzamos szálon fut a lánya,
Fatima (Zineb Oukach) története, aki
érdekes módon éppen egy olyan fiúval bonyolódik szerelmi viszonyba, aki _tényleg_ egy terrorista sejthez
tartozik…
Az, hogy „magasabb elvekre” való hivatkozással mit meg nem
lehet tenni egy emberrel – egy elvileg demokratikus állam
utasítására/jóváhagyásával –, az valami egészen elborzasztó.
A kínzásnak pedig van egy olyan pontja, amikor az ember már
mindent „bevall”, mindent aláír, csak szűnjön meg a fájdalom…
Ennek mi értelme van?! Ezt mivel lehet igazolni, indokolni?!
Csak jussunk el oda, ahol a megtört és meggyötört embernek már minden-mindegy,
és igazolhatjuk saját prekoncepciónkat és elégedetten hátradőlhetünk: „na,
ugye! tudtam! megmondtam!”.
Ez azért számomra valamivel több, mint undorító…
Nem feszítem ezt tovább – elég, ha belül feszít a
fájdalomtól sikoltó igazságérzet.
A film története elég nyomasztó, ám a végére tartogat még
egy plusz csavart is, ami nálam éppen elég ahhoz, hogy elismerően kalapot
emeljek bátorsága, és szókimondása előtt. :respect:
Súlyos egy alkotás, érdemes a figyelemre. :sör:
Winter’s Bone – A
hallgatás törvénye
Kicsit sok(k) most a jóból – két dráma egymás után…
…de megérte. :sör:
Jennifer Lawrence
formálja meg a tizenhét éves Ree-t, aki egyedül neveli tizenkét éves öccsét, és
hat éves húgát, valamint felügyeli mentálisan beteg édesanyját.
Ez eleve nem egy irigylésre méltó helyzet…főleg nem Ozarks Mountain Country-ban, a maguknak
való hegyi emberek világában, akik saját törvényeik szerint élnek – abból,
amiből éppen tudnak.
Láthatóan Ree és kis családja annak köszönheti, hogy még nem
fenyegeti őket az éhezés, mert a szomszédok törődnek velük.
Ám ez a „status quo” hirtelen borulni látszik, mivel
kiderül, hogy a családot régen elhagyó apa, Jessup, a házat és a hozzá tartozó
birtokot adta fedezetnek az óvadékhoz, amikor drogkészítés miatt bíróság elé
állították. És félő, hogyha a hamarosan elkövetkező tárgyaláson nem jelenik
meg, akkor Ree-ék földönfutóvá válnak.
Ree erre nyakába veszi a környéket, és megpróbál információt
szerezni drogfőző apja hollétéről – ám a hegylakók között súlyos törvény a hallgatásé…
Már az ijesztő, ahogy Ree következetesen és szigorúan
betartja azt, hogy nem lép be senki házába hívás nélkül, és azonnal megáll, ha
valakinek a birtokára lép, és az ott élők valamelyike megjelenik.
Érezhető, hogy a betolakodókkal, hívatlan vendégekkel
szemben ezen a környéken nem bánnak kesztyűs kézzel…
Egy valaki van, aki igazán komoly segítségére lehetne apja
felkutatásában, ő pedig nem más, mint Jessup testvére, Teardrop, akit John Hawkes
formál meg, nagyon hatásosan. :respect:
Ráadásul híre és reputációja is van a környéken, nem is
kicsi…
„- I ain't gonna stand here naked when that motherfucker comes in.
- Where is she?
- Don't get all excited, Teardrop.”
Ahogy Ree a hallgatás falába minduntalan beleütközik, egyre
inkább úgy tűnik, hogy meglehet, apja már nem él – de ezt a törvény előtt is
bizonyítania kell ahhoz, hogy házukat és földjüket ne veszítsék el.
Ami még keményebb dió…
Ree-t hajtja előre a kényszer és a szükség, a kicsiny,
hátrányos helyzetű családja fölött érzett felelősség, és önmagával nem törődve
megy szembe a hegylakók világának íratlan szabályaival…
Nyomasztó, súlyos film és ijesztő ez a hegyvidéki „belső
világ”, ami szinte állam az államban – és ezt a rendőrség is hallgatólagosan
elismeri és elfogadja.
A „sorból kiállóval” azonnal képes végezni a saját
világát/érdekeit védő többség, és a holtteste szinte biztos, hogy sosem fog
előkerülni…
...vagy ha mégis, akkor:
„Even if you find out, you can't ever let me know who killed him.
Knowing that would just mean I'd be toes up myself pretty soon.”
Dráma volt ez is, a javából – de számomra mindenképpen
megérte a ráfordított időt. :sör:
Még talán annyi: Jennifer
Lawrence nekem nem sokat mutatott eddig, mint a számomra értékelhetetlen „The
Hunger Games” sztárja – de itt valóban nagyszerű színészi alakítást
nyújtott. :respect:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése