Trouble with the Curve & ParaNorman

Trouble with the Curve

Hm…

Clint Eastwood 2008-ban, 78 éves korában, a „Gran Torino”-val gyönyörűen „elbúcsúzott” a filmvászontól, és úgy tervezte, hogy azután „csak” rendezni fog…

Erre most meglepődve akadt meg a szemem a „Trouble with the Curve” filmen, amiben mégis, ismét főszerepet vállalt: immár 82 évesen.

Őszintén szólva, egy kicsit csóváltam a fejem, amikor ez tudatosult bennem: a „Gran Torino” annyira, de annyira fantasztikus lezárása lehetett volna egy csodálatos filmkarriernek: Walt Kowalski durva, horzsolós, soha meg nem hátráló, mégis csupaszív karakterének megformálása igazán méltó volt Clint Eastwood-hoz. :megarespect:

…és a végén a dalt nem lehetett könnyek nélkül végighallgatni…

„Gentle now,
A tender breeze blows.
Whispers through
The Gran Torino”

Szóval… ezután egyik szemem sírt, a másik meg nevetett, amikor ráeszméltem az újabb főszerepre.

Sírt, mert tudtam, hogy egy „Gran Torino” után már minden csak… „utánlövésnek” fog érződni…

…és nevetett, mert újra filmet forgatott egy feledhetetlen „Old Bison”. :sör:

A „Trouble with the Curve” minden szinten hozta az elvárásaimat: nem, nem éri el a „Gran Torino” szintjét – mégis örültem minden pillanatának. :thumbsup:

…de ez nyilván elfogódottság a részemről.

Mert ez egy sportfilm – csak most a játékos megfigyelők szemszögéből.

Sem a sztori, sem a végkifejlet nem tartogat számunkra valami „nagyon újat”, valami „szokatlant és meglepőt” – a tanulságokat, azt, hogy hova fog kifutni a film, már a kezdet-kezdetén látjuk-tudjuk és érezzük…

…de nekem mégis tetszett: sőt, még kevésbé sportrajongó Kedvesemnek is, aki már másnap este felemlegette, hogy „az a tegnapi film milyen jó volt!”. :-)

Mert nyilván nem csak a sportról (baseball) szól a film, hanem az emberi kapcsolatokról: különösen az apa-lánya vonalról.

Nyilván kitaláljátok, hogy Clint Eastwood formálja meg az apát, a lányát pedig a szimpatikus Amy Adams alakítja.

Mellettük még feltűnik John Goodman, Robert Patrick és Matthew Lillard is, akik kellemes mellékkaraktereket hoznak.

Szerintem nem érdemes többet ragozni: egy kellemes filmélmény. :sör:

Nem fogom magam rosszul érezni, ha kettő-négy évente mégis vállal egy-egy ilyen filmet, Mr. Eastwood. :thumbsup:

ParaNorman

Stop motion bábfilm: nekem jobban tetszett, mint a 2009-es, agyonhype-olt „Fantastic Mr. Fox”.

:-)

Egy kis kellemes horror-komédia, de szerintem a „horror” ebben az esetben enyhe túlzás: inkább amolyan „halloweenesen ijesztgetős”, amin inkább mosolyogsz, mint megriadsz. :-)

Jópofa, szándékosan sablon-archetípusokat karikírozó figurák, akiken jókat lehet derülni, sőt, olykor-olykor fel is röhögni… :-D

Ráadásul a történet is kicsit ismerős: ősi boszorkány-átok sújtotta amerikai kisváros, ahol a bosszúszomjas lélek elszabadulását egy magának való remete tartotta eddig vissza – és ez a feladat most a szellemeket látó, velük társalkodó, különc, kitaszított („freak”) kissrácra hárul…

…ám ezt mégis sikerül szerethetően, kedvesen, érdekesen és élvezetesen tálalni. :sör:

Nekem a boszorkány kilétének felfedése különösen tetszett, és a befejezés is ült. :-)

Nem tudom, nem annyira karácsonyi, mint inkább halloween-i alkotás – viszont cserébe jópofa és érdemes a rászánt időre. :-)

Ha kijön esetleg szinkronnal, a kissrácommal közösen is meg fogom nézni. :-)

Annyit még: szerintem elég melós ez a stop-motion technika...

...de nekem nagyon szimpatikus, hogy vannak még olyanok, akik nem sajnálják a melót egy-egy ilyen alkotásra. :respect: