The Dark Knight Rises – A sötét lovag: Felemelkedés

Utoljára Robin Hobb „Farseer Trilogy – Látnok-ciklus” végén éreztem ilyen végtelen sötétséget, ilyen feneketlen kútba jutást, ilyen vigasztalhatatlan fájdalmat…

…és bármennyire elismerem Robin Hobb trilógiájának nagyszerűségét és egyedülállóságát, az utolsó lap elolvasása után elöntő csalódott keserűség miatt sosem fogom felemlegetni a művét a kedvenceim között. :-/

Mert ilyen az, amikor egy író a legsötétebb bugyrokba taszítja főhősét – és bár az a nyomorult nagy nehezen, kínnal-keservvel kimászik onnan, de az addigra az élete olyan szinten kerékbe törik, hogy már csak árnyéka korábbi önmagának…

Nos, ez a Batman film is ugyanilyen.

Én készséggel elismerem, hogy egyedi és különleges, igazi unikum a szuperhősös filmek kategóriájában – elismerem, és ez nem is esik nehezemre. :sör:

…de a stáblistát elnézve – a 165 perces, indiai filmekhez méltó játékidő végén –, nagyon keserű íz futotta el a számat… és ez a keserűség később sem enyhült. :-/

Hiába a film végi öt perc, ami próbálja (meg)szépíteni a dolgokat: de 160 perc tömény „alázás” és szenvedtetés után nekem ez a „befejezés-szépítés” hamis, talmi máz.

Mert nem, nem lehet öt perccel ellensúlyozni azt, amikor majd’ három órán keresztül az ember fejét a víz alá nyomják.

Ebben a filmben Batmant megtörték és meggyötörték testileg és lelkileg. Drámája és alázásának stációi a húsomba vágtak – és nekem kegyetlenül rosszul esett/esik az, hogy egy „_jó_ ember _jó_ tettei”, odaadása és önfeláldozása ilyen „jutalmat” érdemel…

Mert tudom, hogy ő önzetlenül és sem ellenszolgáltatást, sem jutalmat, sem elismerést nem várva tette azt, ami a helyes – de _nekem_ mégis fáj, hogy nem pusztán nem kapott tetteiért semmit, hanem még ki is semmizték… az otthonából, az egész életéből…

Nem is értem, hogy miért „Felemelkedés” a film címe, miért nem „Bukás” – az jobban lefedné a valóságot…

Talán furcsának tűnik, hogy egy szuperhősös film kapcsán ezek a gondolataim támadnak… de belőlem ezeket a kérdéseket, érzéseket váltotta ki.

Akit még szintén sajnáltam, az Tom Hardy. Csak akkor tudja az egyszeri néző, hogy ő szerepel a filmben, ha eredeti nyelven nézi: akkor felismerhető markáns, mással össze nem téveszthető, jellegzetes orgánuma és akcentusa – de magyar szinkronnal… bárki lehetne a maszk mögött. :-/

Ha Christian Bale tényleg komolyan gondolja, hogy ez az utolsó Batman filmje, akkor ez egy hatásos és emlékezetes befejezés volt. :respect:

…de nekem egy megdöbbentően keserű filmélmény marad. :-///