...idén már másodszor. :-) Az első alkalommal nem volt időm fényképezni, annyi halat fogtam, annyi kapásom volt. :-D :sör: Jól indult a szezon. (Végre.) ;-)
Most csak egy komolyabb halat akasztottam, ami viszont egy fél perces, agresszív menekülési kísérletet sikerre vitt... Nem baj. Közben jót beszélgettem a barátommal, néztük a vadmadarakat (még a sas is felszállt a kedvünkért! :-) ), és gyönyörködtem a tájban...
Erről nyújtok át nektek egy kis ízelítőt. :thumbsup:
Tiszta szívemből gyűlölöm David Benioff-ot és D.B. Weiss-t. Két nagyképű, arrogáns seggfej, akik azt hiszik, hogy jobbak bármelyik írónál – és pofátlanul vették a bátorságot ahhoz, hogy _„befejezzék”_ George R.R. Martin _helyett_ a Trónok Harcát. Undorodom az arcátlanságuktól és taszító beképzeltségüktől. :thumbsdown:
…
Ezért nem akartam bele se kezdeni a „3 Body Problem”-be, mert ehhez is közük van, és feltételeztem, hogy itt is bőven át/újraírták az alapanyagot, mert ők olyan kurva okosak, és mindent jobban tudnak mindenkinél/bárkinél. :-PPP
…
Igazából, emiatt nem is tudok túlságosan lelkesedni – főleg azért, mert a sorozat végén utánaolvastam, hogy miről is szól az eredeti regény: és akkor nyilvánvalóvá vált az, amit addig csak joggal feltételeztem – miszerint brutálisan átírták és beleírtak az eredeti alapanyagba… :thumbsdown:
Ennyire nem lehet beképzelt faxfej ez a két senkiházi tróger: hogy zseniális fantasy írót és egy Hugo-díjas sci-fi írót is megalázzanak az ergya, szarházi troll belefirkálásukkal. :-PPP
…
Valójában… emiatt már úgy érzem, szégyellnem kell magam: mert… tetszett, amit láttam.
…
Nem, nem is akarom dicsérni a sorozatot: azt is fizikai fájdalom beismerni, hogy tetszett. És hogy szívesen néztem részről-részre.
Próbálom azt mondani magamnak, hogy ami tetszett benne, azt nem ezek ketten, hanem a zseniális Cixin Liu írta...
...de sajnos (utólag utánaolvasva kiderült számomra, hogy) ez nem teljesen így van…
…
Beszélek talán másról, mert megőrjít ez a feszítő kettősség…
Eiza González (Auggie) olyan gyönyörű, hogy… amikor láttam, mindig elakadt a lélegzetem…
Alex Sharp (Will) minden egyes jelenetét, pillanatát imádtam… (ha nem hozzátok vissza: dögöljetek meg, Benioff&Weiss…)
Benedict Wong (Da Shi) – a Legjobb volt, mind között. :respect: :leborul:
És a legjobb, leghumorosabb jelenetek is mind hozzá kötődnek – pedig nem sok humorban dúskálunk…
:-)))
:-)))
Az ötödik rész, „Judgement Day” pedig simán 10/10-es volt…
…mégis, a hatodik és a hetedik epizódok Will-es részei voltak azok, amik a legjobban a szívembe hasítottak…
…
Végtelenül elkeserítő számomra, hogy… nézném a folytatást.
B&W: rot in hell… :-PPP
The Gentlemen – Úriemberek s01
Guy Richie visszatért: erejének (újra) teljében, legjobbját hozva. :repect:
Rohadt jó a Gentlemen-széria: nagyon jó a sztoriszál, eszméletlenül markáns, egyedi karakterek, ütős fordulatok. Baszki, egyszerűen nem tud hibázni. 10/10
Nem akarok róla írni semmit, mert minden spoiler lenne – de a kedvenc karaktereimet felsorolom.
Freddy: Daniel Ings – az első rész után tartottam tőle, hogy egy főhülye, idióta szarkavarnok lesz, aki/ami – valljuk be – egy megszokott filmes klisé. De Guy Richie ennél jóval összetettebb személyiséget alkotott Freddy-nek, akinek gyönyörű a karakterfejlődése. Daniel Ings: thumbsup.
Jimmy: Michael Vu – nagyon megszerettem a végére az ártatlan, kedves, gyagyás növényszakértőt. :-D :sör:
Geoff: Vinnie Jones – nem, nem kapott főszerepet, nem volt sok jelenete: de amikor ott volt, rohadtul figyelt rá az ember: a csöndes, lojális fővadászra, akinél nem sok fenyegetőbb, és kedvesebb karakter volt a filmben: Az utolsó részben meg… baszki, elöntöttek az érzelmek, amikor kapott egy felemelő pillanatot. :leborul:
JP: Laurence O’Fuarain – öcsém… csak egy rész szólt igazán róla: de ott vitte a prímet, és ellopta a showt. :thumbsup: :-))) Basszus, de néztem volna még jobban, még többet! Spin off-ot JP-nek és teljes Családjának!!! :-DDD
Mindenki klassz volt egyébként, nem bántanék senkit és semmit: de ők fentebb… ők voltak a legkedvesebb karaktereim. :leborul:
Remélem, láthatom még újra őket… ugye, Mr. Richie?! :fingerscross: :sör: :coool:
Avatar: The Last Airbender – Avatár: Az utolsó léghajlító s01
Nagyon aranyos, nagyon korrekt sorozat – csak az a bajom, hogy minden szegmensét ismerem: ugyanaz az egész, amit 2010-es filmben láttam már egyszer. :-/
Aang (Gordon Cormier) itt is kedves és szerethető – és itt is ugyanúgy Zuko (Dallas Liu) és Iroh generális (Paul Sun-Hyung Lee) azok, akik igazán (…egyáltalán…) érdekesek.
Katara (Kiawentiio) még csak-csak elment, de Sokka (Ian Ousley) teljesen felesleges és idegesítő szerepben volt: csak mindig szerelmesnek kellett lennie valakibe. Ez volt az összes „értéke”, amit fel tudott mutatni… :-/ :-P
Nem, nem néztem a rajzfilmet (amit láttam belőle, az csak kellőképpen elriasztott… :-PPP), szóval, nekem 2010 óta… hááát… egy tapodtat nem haladt előre a történet.
Rohadt jó lenne már tudni, hogy mi történik Aang-gal, Zuko-val és Iroh generálissal a sikertelen/győztes (kinek-kinek, ugye…) ostrom után…
…még 1-2 év várakozás biztosan lesz a folytatásig… :-///
7/10 – no offense, mert azért aranyos volt. :sör:
Énszerintem…
Énszerintem nincs olyan, hogy homokféreg. Mert ugye a homokba nem megy a féreg, mert túl szúrós neki. A homok. És olyan nagy homokféreg nincsen is. Mégha kicsi lenne, de az se. Nincsen. A hátára meg felülni, egy nem létező állatnak, az meg egyenesen röhögséges…
Énszerintem nincsen olyan, hogy egy mosómedve pisztollyal lődöz. Mer’ ugye a mosómedve az a szemetet eszi: nem ám kimossa a szennyest, ahogy gondolnád! Nem, nem. Az egy kukabúvár. Ne adjál neki puskát, mert nem tudja megfogni se. Tiszta köznevetség…
Énszerintem nincsenek olyanok, hogy belemész a számítógépes játékba. Hogy mennél már bele? Ráállsz a cédére?! Nincsen is már cédé! Hogy mennél bele, oda, a játékba, hogy pú-pú, puskázol? Sehogysenem, ezt nekem ne magyarázza be senkise…
Énszerintem nincsen olyan, hogy kicsi autóból óriásrobot lesz. Már hogy lenne?! Ott áll kint a Puntóm, azt ne mondd, hogy esténként eljár harcolni! Nem azért van leharcolva, mert harcol, érted?! Hanem hogy öregecske, na… Majd az 1150 cm3-vel mekkora óriási robot lesz belőle? 160 magas?! Hagyjál már, transzformátorsz, hja…
Énszerintem nincsen olyan, hogy csillag háborúk: a csillagok ott vannak az égen! Világítnak, oszt’ ennyi. Nem háborognak! Hogy háborognának már! Tök csendben világítanak. Dzsedi hókuszpókusz, meg ilyenek, mi… Hááát… öregem: aki eztet beveszi, az tök kettyós…
King Kong? Nehogy már ekkora bazi nagy majmok mászkáljanak szerteszana! Hát nem vennéd észre?! Te, anyjuk, ottan jön egy hegynyi, nagy majomállat! Nézzed már! Tök hülye vagy te, Jóska! Miféle majom? Be vagy rúgva mán megint, mi…?! Nincsen olyan, hogy Nagyon Nagy Makicsimpánzgorilla: hogy lenne már ilyen?! Normális?!
Godzilla?! God Zilla?! Itt mindenkinek elmentek otthonról?! Hogy lenne már olyan, hogy taréjos sárkánygyík, ami néha felkapcsolja a lámpát a hátában?! Ki vezetné be oda egyáltalán az áramot, kérdem én? Egy sárkánygyíkba?! De most komolyan: itt mindenki be van baszva…?! Sárkááány?! Hja, az egy volt, a Süsü – de több nincsen, és nem is lesz! Idióták…
Egy Gyűrű Mind Fölött?! Akkor én fölöttem is, ugye?! Hát öcsém, megnéztem: hogy én fölöttem nincs egy gyűrű – se! – az olyan tuti biztos, mint a’ állat! Ki hiszi ezt el?! Én néztem: a többi falumbéli fölött sincsen semmiféle gyűrű! Direkt figyeltem, de nincsen! Ekkor marhaságot… És ebből sorozat vót!
…
1992-ben láttam a kisúji moziban az 1978-as Superman-t. (Hja, jobb későn, mint soha… :-PPP)
Volt abban minden: Szuperember megállított puszta kézzel egy vonatot – visszafelé forgatta a földgolyót, csupa ilyen hihető, a valóság talaján… oké, nem bírom… hagyjuk… Aztán volt egy olyan pillanat, amikor lement a föld folyékony magmájába, és visszatolta az el/lecsúszott kéreglemezt. Ekkor szólalt meg egy néző a közelemben: „na ezt már nem hiszem el!”. :-)))
…
Úgy látom, hogy ebből a srácból és barátaiból, mind-mind filmkritikusok lettek, és most mind olyanokat írnak a Godzilla x Kong-ról, hogy „naezmáraztánténylegtúlzás”.
Mondom: a Godzilla(!!!) x Kong(!!!)-ról írják, hogy „ez már túl-zás”. Túmács. Hogy ilyen nincs is. Megugye. Mennyi dokumentum és természetfilm van fentebb is felsorolva, amik mind a valóság tala… izén… állnak.
Aztateremburáját! Abeborulthétizébizét! Hogyakaporszakállú!
Hááát… igen. Most már csak arra lennék kíváncsi (de nem, igazából nem vagyok az… :-PPP), hogy az ilyenek minek mennek el egy olyan filmre, hogy „Godzilla x Kong”?! Miért nem a „Most vagy sohára!” mennek el?! Ott hiteles minden! (…) Számonkérhető, történelmileg ismert tényekkel dolgozik! Nem kitalált, képzeletbeli szörnylényekkel…! Amik igazából nincsenek is!!!
:-DDD
Oké, hagyom már abbafele. :-)
Szerintem:
Kurva jól fejleszti magát a frencsájz.
Véleményem szerint nézhetetlen a Monarch: Legacy of Monsters. Próbát tettem az agyonhájpolt Godzilla Minus One-nal is: 3x veselkedtem neki és hagytam abba – egyszerűen nem tud berántani: unom, untat.
De a Godzilla/King Kong csapatások: valami nagyon kellemes, szerethető szórakozás. :sör:
A New Empire-ben is nagyon szépen alakul, formálódik a Hollow Earth és a Titan Kingdom világa: érdekesen bővül, izgalmas, új szörnyek lépnek be – és egyszerűen nem tudok betelni azzal, amikor Godzilla és Kong vállt-vállnak vetve, együtt harcolnak egy közös ellenséggel. :atomkirály:
Hogy a gyermeki énem? A gyermeki énem nem a „hülye énem”, már megbocsáss. A gyermeki énemet el lehet bűvölni: de nem szereti, ha hülyét csinálnak belőle. (Most rád nézek Star Wars, és nem vagyok kancsal. :-P)
Imádtam Godzilla és Kong (főleg Kong, ugye…) csatáit, imádtam a történet fordulatait, szerettem az emberi, a „humano ex machina” beavatkozásokat (értsd.: „tápolást” ;-) ), az új karaktereket (mind fantázialény, mind emberi mivoltukban), és néha nagyon jókat röhögtem.
„Ez egy pokolbugyor! Mitől félnek ezek még itt?!... ööö… de ebben a pokolbugyorban nagyon jól fel lehet nevelni a gyerekeket!” :-)))
Dan Stevens és Brian Tyree Henry annyi remek, sokszor finom poénnak volt a forrása, hogy szétröhögtem az agyamat! :-D :sör:
Én nagyon remélem, hogy ők ketten kapnak egy külön filmet, amiben ők a főszereplők! Mármint, a szörnyek mellett, úgy értem… :-)
Számonkérni a Godzilla x Kong-ot…? Most komolyan? Baszki…
Ez egy nagyon érdekes, izgalmas világ, ha már a Pacific Rim frencsájz beleállt a földbe – itt még lehetnek (és remélem, lesznek is!) remek fantáziaszörny-csaták!
És itt a fantáziának a Hollow Earth sem szab határt: „Csak 5%-át ismerjük az Üreges Földnek!”. (Mint ahogy az óceánoknak is, teszem hozzá…).
Szerintem kreatív és rendkívül szórakoztató a Godzilla x Kong: The New Empire. Én minden másodpercét élveztem.
Láttam elég bárgyú, nézőt ostobának néző, inkoherens, önmagának, saját világának ellentmondó, saját szabályait felrúgó badarságot – az e posztban tárgyalt alkotás nem tartozik ebbe a csoportba.
Kong for President! 9/10
Múlt hét pénteken Pusztabekiben járt az Ascher Oszkár Színház két művésze, Hegyi Norbert és Joós Tamás, és tartottak nekünk egy Cseh Tamás Emlékestet...
...nem akartam írni róla.
...
Úgy gondoltam (...eddig...), hogy senkinek semmi köze hozzá, hogy milyen bensőséges, milyen intim a kapcsolatom Cseh Tamás és Bereményi Géza dalaival... hogy milyen érzéseket szított fel bennem ez a Koncert... és hogy napokig nem tudtam utána normálisan aludni, mert egyre csak a dalok jártak a fejemben...
...én döbbentem meg a legjobban, mennyire fájt ez az egész... hogy mennyire csontig hasított... hogy milyen lélekrázó hatással volt rám...
Úgy voltam vele: ezután soha többé nem fogok Cseh Tamást hallgatni. Mert tényleg belehalok.
Így mondtam le már évekkel ezelőtt Máté Péterről is: csak akkor veszem majd újra elő... ha érzem már, hogy... közeleg a végefőcím...
Hegyi Norbert és Joós Tamás hoztak magukkal pár általam alig ismert számot is - de felcsendültek torokszorító, feledhetetlen dallamok is...
...kár lett volna, ha akkor és ott megszakad a szívem: bár... kétségkívül nem kívánhatnék magamnak szebb halált: Cseh Tamás dalára elmenni az életből... de talán még van itt egy kis dolgom...
Köszönet Hegyi Norbertnek és Joós Tamásnak ezért a döbbenetes élményért - és köszönet annak az ötven, értő embernek, akikkel megoszthattam ezt...
Füst a Szemében törzsfőnök... remélem, találkozhatok majd Veled az Örök Vadászmezőkön...
Ballada öcsémről
Nagyon vártam ezt a filmet…
Amikor ’89 decemberében bemutatták az eredetit, Patrick Swayze-vel a főszerepben: rohadtul nem érdekelt az egész. Akkoriban (is… ;-) ) a meggyőződésem volt, hogy én aztán tudom, mi a jó film, és mi a rossz, mire érdemes elmenni a moziba, és mire nem.
(Ezt az érzést az is megszilárdította bennem, amikor ’89 májusában apámat elcsaltam magammal a moziba, és megnéztük a „The Manhunter – Az embervadász” című Thomas Harris, Michael Mann, és William Petersen fémjelezte filmet, és amikor a mozi után hazafelé baktattunk, apám egyszer csak váratlanul megszólalt: „mostantól bármelyik filmre elmegyek veled, amire azt mondod, hogy meg kell nézni”…)
Szóval, az a fixa ideám támadt, hogy a főszereplő táncoslábú, „dirtydancinges” Swayze és a „diszkó” szó a címben biztos valami förmedvény „diszkós, táncos, diszkótáncos” alkotást predesztinál, amit én – a „kőkemény” heavy metalos, akinek a egyik nagy kedvence száma akkoriban (a „Trance: Break the Chains”-e mellett :sör: ) a „Metal Sword: Disco Is Fuck” című songja volt – tuti, hogy zsigerből utálni fogok, és jobb, ha kihagyom.
Szerencse, hogy akkori utcabéli barátomnak, Csányi Karcsinak, a fentiek viszont hívószavak voltak, és ő megnézte a filmet, majd másnap áradozott nekem, hogy micsoda harcok voltak benne – és milyen gyönyörű csajok!
Így már én is elügettem a moziba (szkeptikusan bár…), hogy legalább a csajok biztos tényleg jók lesznek… A csajok tényleg gyönyörűek voltak, elképesztően szépek: Kelly Lynch és Julie Michaels. :amazing: De ott volt mellettük még Sam Elliott :thumbsup: és olyan véres, puszta kézzel torokkitépő harcok, hogy leesett az állam… :respect:
Mondhatom, a végére egészen kedves, emlékezetes alkotás lett számomra a ’89-es „Országúti diszkó”, és remek tanulság is, hogy szar cím is takarhat jó filmet. („Beau Is Afraid” :sör: )
Arra gondoltam, 2024-re, átgondolva, megérlelve, kipattintva és felturbózva – egy igazi adrenalinpumpa lehet az alapanyagból…! Pont ilyesmi kell mostanában nekem.
…
Ment a film… mendegélt… én meg arra gondoltam, megállítom és megnézem, hogy mennyi telt már el belőle: ugyanis marha unalmasnak találtam…
Nézem: 55 perc. :eeekkk: Ne csessz már meg…! Lement a fele, és unom?!?! Akkor talán hagynom kéne az egészet a francba… – gondoltam.
…de valamiért még újra elindítottam: és egyszer csak feltűnt a képernyőn Conor McGregor! Na most! – gondoltam. – Na most szintet lép az egész! Innentől majd jobb lesz! Felpörög!
…amikor úgy döntöttem, hogy végleg kikapcsolom, 1 óra 20 perc telt el belőle – és elkezdtem nézni a darts-ot. (Off record: épp Luke, the Nuke kezdett a The Bully-val: 4–6 lett a vége. Utána The Bully(boy/man) elkente Iceman-t is, de a döntőben Cool Hand Luke végezte ki őt.)
És nem is tervezem befejezni, végignézni a maradék 34 percet. Ha egy film 80 percig szar – és addig folyamatosan adja neki az egyszeri ember (én) az esélyt, és csak nézi tovább, hogy hátha… valamikor… – akkor kár a maradék 34 perctől csodát várni.
Hiába van szénné gyúrva Jake Gyllenhaal – ott is van izma, ahol nem is tudtam, hogy van az embernek… –, és hiába az igazi MMA-harcos Conor McGregor, ha a történet unalmas, érdektelen, a szereplők egysíkú kartonfigurák (kivéve Arturo Castro: ő véletlenül egy jópofa karaktert alakított, aki vicces volt, de nagyon kevés ahhoz, hogy tőle legyen jó a film), a csajok nyomába sincsenek a ’89-es változatnak (tudom, hogy ízlések és pofonok, és szubjektív, meg „obgyektív” :-P de ezt fixen ki merem jelenteni – illetve, ezt _is_. :-P :-) ), a verekedések olcsó, tét nélküli kocsmai bunyók.
Conor McGregor önmaga túltolt, ripacskodó paródiája, aki egy golfütővel csapkodva jampiskodik – azt hittem, vele együtt bejön az igazi MMA a filmbe, de nem: csak egy bohóc jött be, tortát dobálva és lisztet szórva mindenkire… :-PPP
35 év elteltével elővettétek a „Road House” filmet, leporoltátok – és ezt a szart tákoltátok belőle össze… :eeekkk:
Ti vagytok a 2016-os Ghostbusters, gratulálok. :-PPP
