2017. december 15., péntek

Star Wars: Episode VIII. – The Last Jedi




Hát… eddig tartott. Vagy eddig tartottam magam.

38 évig szerettem az SW-t: 2015-ben az Ébredő Erő egyszerre töltött el édes-bús nosztalgiával – és ijedtséggel: mert az első SW film lett, amit csak egyszer néztem meg… De nem adtam fel a szeretetet és a reményt. Aztán jött 2016-ban a Zsivány Egyes: és a szám íze megkeseredett… és ezt se néztem meg azóta se még egyszer. De még mindig nem adtam fel.

…ám most feladom. Elég volt.  Nem nézek több új SW filmet.

Igazából… most már a régiektől is elment a kedvem.

Hogy „37 éve erre a filmre vártunk”? Én biztosan nem. Ennyire azért még nem adtam le a mércét.

A Ébredő Erő arcátlanul nyúlta és másolta az Új Reményt – a Last Jedi pedig… hm… „folyamatosan tribute”-ozik a Birodalom Visszavág előtt. A másolás nem olyan arcátlan mint korábban, de egyértelműen tetten érhető.

Igazából, egy árva szegmense nem volt a filmnek, amiben/ahol valami újat, valami frisset láttam volna: csak „újrajátszásokat”.

Igen, 40 év telt el, és még mindig nem jutottunk túl azon, hogy „van benne jó, érzem, én át tudom állítani!”.

Kérnék és könyörögnék, hogy legyen már valami új konfliktusforrás – de már nem érdekel az egész.

Járt utat a járatlanért, meg ilyenek, ugye. Az a biztos.

A Hoth-bolygót egy-az-egyben másolni, a Dagobah Yoda-téma újrája, a Menekülés Los Angeles-ből a főpoént átvenni… áh, hagyjuk a fenébe.

Sokszor fészkelődtem kényelmetlenül a helyemen: hol amiatt, hogy untam a dolgokat, hol amiatt, mert már nekem volt kínos az egész…

Legalább Yodát ne nyomták volna bele, csesszus! De muszáj volt, nyilván…

A legkínosabbnak a „mindenképpen legyenek új lények”-szegmens „üldögélő, szabadon megfejhető zsiráftehenei” és a „rágcsávók-klón vicces lundák” voltak számomra: ha én lettem volna az epizód kreatív lényfelelőse, bizonnyal most tökönszúrva hevernék egy sikátor mélyén… Így csak a szemem égett ki vagy két dioptriát, és kétoldali, heveny arcidegzsábát kaptam. De ezzel még együtt lehet élni.
Azzal nem tudnék, hogy ezeket én találtam ki…

Tudom, hogy mostanában a PC-korrektség hódít, meg a „safe space”, meg a feminizmus.

Nos, igen korrekt feminista film lett a Last Jedi.

Leia Poe-t üti ki valami energiafegyverrel, Rose Finn-t sokkolózza le, Rey Luke-ot üti le hátulról(!), Leia és Holdo összenevetnek és elpoénkodnak az eszméletlen Poe felett, Rose megakadályozza Finn hősies (a Függetlenség Napjából ismerős…) önfeláldozását, Rey simán legyőzi Luke-ot (ez viccnek is rossz lenne, de nem az).

Igazából, a film a hülye és állandóan ostobaságot csináló pasikról és okos, ügyes, felsőbbrendű nőkről szól.

Ez már nem PC-korrekt, ez már a ló túloldalán a talaj. Csak szólok.

Tudod, amikor a Sith Bosszújában R2-D2 elkezdett röpködni, akkor azért köptem egy keserűt a lábam mellé…

Most meg Luke csinál egy olyan Jedi trükköt, ami fényéveket szel át, és amit az egész Jedi Tanács Yodástul sem tudott volna a büdös életbe’ megcsinálni.

Vannak egyáltalán még szabályok ebben a világban? Vagy mindenki azt ír bele, amit nem szégyell, és a világ koherenciájára meg lehet nagy ívben tenni?


Arra gondoltam, hogy legszívesebben sírnék: elgyászolnám a gyermekkori rajongásom végét.

De olyan keserű a szám, olyan száraz a szemem, hogy nem tudom megtenni ezt se…

Ez már nem az én SW-m.

Vigyétek el előlem. Látni sem akarom többé.


(Szándékosan nem használtam emotikonokat. De bízom benne, hogy így is átmennek az érzelmeim.)

2017. december 10., vasárnap

Logan Lucky – A tuti balhé & The Dark Tower – A Setét Torony



Végre egy jó film, hogy a fene enné meg! Végre! :-)))

Na, vajon melyik a kettő közül – „vajon?”. :-P :-)


Logan Lucky – A tuti balhé


Akadtak benne ismerős momentumok (nekem főleg a Filofax-szal volt hasonlatos pár megoldás…), de hogy alapvetően marha jó, és röhögtetős volt – főleg és kiváltképp az első óra! :-D –, ahhoz kétség sem fér. :sör: :sör: :sör:

Én nem vagyok oda – sőt… :-PPP – az ellenszenves, gyökér Kylo Ren-ért (öcsém, sokatmondó: ki kellett keresnem, hogy hogyan a francba is hívták – egy SW főgonosz nevére nem emlékszek, bonyek! :-PPP valahogy mégis úgy érzem, hogy ez nem számomra ciki… :-PPPPP ), sem a megformálójáért – de már a második filmben látom Adam Drivert, amikor… jót és jól alakít. :thumbsup:

2016 – Silence (Némaság), 2017 – Logan Lucky (A tuti balhé)

Szóval, tud ez a srác, ha akar, és ha a szerep, a karakter megkívánja – tehát: respect. :sör:

Channing Tatum-mal olyan jól hozták a két prosztó tesót, hogy egyfolytában röhögtem minden közös jelenetükön… :-DDDD

…és bonyek, meg bakkerság: amikor színre kerültek, rendre ellopták előlük a showt a még náluk is hülyébb, totál elmebeteg Bang-fivérek: Fish (Jack Quaid) és Sam (Brian Gleeson). :-DDDDDDDDDD


Daniel Craig meg: én nagy nullának tartom, mint Jimmy Bond baltaarcú bátyját :-PPP, de hogy _minden másban_(!) remek, azt csont nélkül elismerem . És ez nem is esik nehezemre.:sör:
Itt is rohadt jó volt, mint sittes robbantási szakértő. :-)))))

Egy óriási hibáját érzem a filmnek: telis tele volt remek karakterrel, de az utolsó félórára ezek a pompás figurák eltűntek, és nézhettük a „mora lizát” :-P és a különösen érdektelen FBI nyomozást, a sablon FBI karakterekkel… :-PPPPP

Kár érte… :-/

Nem lett tökéletes: de egy 7/10-es (kis jóindulattal, és támogatással akár 7,5/10! :sör: ) remek szórakozásnak tökéletesen megfelelt. :respect:

Még most is vigyorgok, mint a fakutya, amikor egy-egy jelenet eszembe jut… :-))))))))


The Dark Tower – A Setét Torony

 
Hát ez meg, mi a tosz volt…?!?! :eeekkk:

A „young adult” fantasy-fiction egy új sarja az Éhezők viadala, az Útvesztő, az Emlékek Őre, a Beavatott sorba?

Mert marhára annak néz ki… :-PPP

Nem, nem olvastam a Setét Torony-ciklust, de hogy ez a film nem Stephen King munkáját/világát tükrözi, arra 100%-ban mérget vennék. :thumbsdown:

Szerintem derék „ragyogó” King-ünk azóta már párszor tökön is rúgta magát, nekifutásból, hogy eladta a ciklusának jogait – és ez a szahar lett belőle… :-PPPPPPPPP


Ez (el)borzasztó volt, bakker.

Induláskor állt be a földbe egy jobb sorsra érdemes franchise. :shameonthem:
:-PPPPP

2017. december 5., kedd

The End of The F***ing World s01e01 & American Vandal s01e01 & The Indian Detective s01e01



Gyorspost(a).

Mert nem nagyon van róla mit beszélni/mesélni… :-PPP


The End of The F***ing World s01e01


Két elcseszett tini fellázad és útnak indul.

Csesszus… :-/// Se a karakterek, se az alaphelyzet, se a történet, se a hangulat – se semmi nem fogott meg benne.

Rohadtul nem érdekel az egész. :-PPP


American Vandal s01e01


Tudod, van az úgy, amikor túltolják a biciklit.

Lehetne a dolog egy „kicsit” humoros – hogy egy iskolai firkálási botrányt dokumentumfilmesek próbálnak meg kibogozni –, de annyira túl van húzva, annyira minden egyes szegletét, minden egyes pillanatát „újra kell játszani” itt is („mert az humoros, ámber! hö-hö! hö…” :-P ), hogy már túl sok(k).

Sőt, negyedennyi is túl sok lenne. És nem humoros.

Komolyan mondom, ez a „pamkutya-generáció” <_humora_> :-/ Dávid lelkesedik értük, nekem minden szirt meg kell néznem vele, mert szerinte milyen jó – én meg nagyítóval sem látok benne semmi vicceset… :-OOO :-PPP

Lehet, hogy a tizenéves korosztály szétröhögi a vandálon a vakbelét – de nekem el se sikerült mosolyodnom… :-////

Szerintem, felejtsük el egymást. :thumbsdown:


The Indian Detective s01e01


Russell Peters az egyik kedvenc stand up-os komikusom, és rárepültem erre a filmre menten. :sör:

Nos :-///… alighanem ott a bibi, hogy nekem Russell Peters humora jön be – nem pedig a színészi játéka, és főleg akkor nem, amikor nem ő írja a szövegeit. :-PPP

Ettől függetlenül ez még talán nézhető, és egy-két részt bizonnyal be is vállalok belőle…

…de sokkal többet-jobbat-„russellpetersesebbet” vártam volna.

Az „elnézegetős” ne legyen már cél, könyörgöm, emeljük már feljebb az elvárásokat! :-OOO


Szóval, igazából… csak csupa vackot láttam mostanság. :-((((((((((

2017. december 2., szombat

Mayhem & Atomic Blonde – Atomszőke



Nah, egy kis levegővétel…

Nyilván azért (is), mert az elmúlt 35 napból 19-et(!) kórházban töltöttük :-OOO de most „üsd-vágd-nemapád!” filmekhez volt csak hangulatom: nyilván, hogy kiéljem kissé fusztrációmat és a dühömet. :-OOO

…és nem mondhatnám, hogy teljesen elégedett vagyok az eredménnyel. :-///


Mayhem



Valami őrült, agyeldobós-hentelős akcióvígjátékot vártam: ami akcióban hozta is az elvárt tébolyt és brutalitást :sör: – de történetben „mert” :-P annyira faékszerű lenni, annyira „bátran maradt a jó szélesre taposott csodajáráson” (mert az már nem ösvény… :-PPP), hogy a végére megkeseredett a szám íze, és én szégyelltem magamat helyettük. :-///

Ha mersz eszetlen lenni akcióban, durvulni, és úgy vért fröcsögtetni, hogy az vicces – akkor baszki miért nem mersz egy rohadt újszerű forgatókönyvvel előállni…?!?!

Kár érte, hogy megragadtunk az „el kell jutni a legfelső emeletre a főgonoszhoz, és akkor győztünk” alapsémánál, ami jópár filmben már bevált, és hogy a kezdet-kezdetén meg lehetett mondani, hogy hogyan is lesz majd vége… :-SSS

…az, hogy közben ment a brutál jó, eszetlen és eszméletlen hentelés, az mentette a menthetőt – de mindent nem volt képes pótolni. :-/

Óriási luftot rúgásnak értékelem ezt a filmet, ami lehetett volna egy zseniális/láncáról elszabadult őrület – de nem mertek/tudtak/akartak beletenni valami kis egyszerű, de újszerű történetet.

„Mindig a sárga út, csakis a sárga út/Mindig a sárga? Nem léphetsz másra!” :-PPP

Na, jó, hagyjuk. :-PPP


Atomic Blonde – Atomszőke


Azt hiszem, velem van a baj. Talán túl öreg vagyok már. Túl ősz, és túl cinikus/szeptikus/enervált/unott.

Talán túl sok filmet láttam már, és egyre kevesebb olyan akad, ami megmozdít bennem valamit, ami felkavar, ami fellelkesít.

És bár szívem csücskei az „üsd-vágd-nemapád!” filmek, de valahogy oda is szeretnék már valami frisset, újat, merészet, meglepőt – szóval „Valamit”, ami az átlagon, a középszerűn, a megszokotton, a kommerszen felül emeli.

És ilyesmiben nagyon-nagyon ritkán van részem, sajnos. :-(((

…ugyanis csak bambán ültem a film végén, és azt kérdeztem magamtól: hogy ezt meg mi a jó büdös francnyavalyáért kellett leforgatni…?! Ki és mit látott a forgatókönyvben, hogy azt mondja: „gyerünk, ezt filmesítsük meg!”…?! Mi a szahart vártak az itt szerepet vállaló színészek: John Goodman, Toby Jones, Eddy Marsan, James McAvoy, Bill Skarsgård – akik már bizonyítottak, hogy szakmájuk avatott mesterei?! :sör: Minek kellett nekik… _ez_?!?! :-OOO

Gondolom, a pénz miatt… miért másért. :-((((

Igazi idő- és életrabló ez a… _valami_. :-/ Megérett arra, hogy tűzre vessék. :-PPP

2017. november 28., kedd

The Play That Goes Wrong

...újabb 7 nap kórház után vagyunk (és holnap megint megyünk pár napra...), és hamarosan lesz egy "kórházas posztom" is, annyi <"_élmény_"> után :-/, de most arról dobok egy írást, mi az, ami átsegített, és még sokszor át is fog segíteni a nehéz időszakaimon.

Csak azért nem fordultam be, nem zuhantam depresszióba, nem dühöngtem, káromkodtam, átkozva Istent és embert, mert The Mischief Theatre Company játékait néztem a Youtube-on: és ők megmentettek, megnevettettek, felderítettek és visszahoztak. :respect:

Köszönet érte, Értük! :sör: :thumbsup: :respect:



2017. november 17., péntek

Wataha – A falka s01e01-s02e01 & Star Trek Discovery s01e01-e09 & The Ranch s01e01-e05 & Black Books s01 & Battle Creek s01e01-e03



Mivel kiütötte a hónap elejét 10 nap kórház, majd a még párat a regenerálódás, a visszarázódás… és az új helyzetbe belenyugvás… Így csak most tudok venni egy mély lélegzetet, és beszámolni pár sorozatról, amit közben befaltam, benyaltam, megrágtam… és vagy lenyeltem, vagy kiköptem.


Wataha – A falka s01e01-s02e01


A cím, magyarul, számomra végtelenül irritáló, és a filmben random felbukkanó álom-élő farkas(ok) is, amolyan kínosan, kényszeredetten tudják le a jeleneteiket, és látszik rajtuk, nekik épp úgy nincs dunsztjuk a megjelenésük értelméről, mint az egyszeri nézőnek…

De ettől függetlenül ez egy marha jó sorozat. :sör: :respect:

Eltekintve még attól az orbitális baklövéstől/kicseszéstől, hogy a 2015-ben(!!!) leadott első évad (6 rész) úgy zárult le – hogy sehogy, bonyek. :-PPP

Ez nem „évadzáró” volt, csesszétek meg, hanem orbitális kiba… kibaltázás a nézővel! :-OOO

Értsétek jól: tudom, mi az a cliffhanger, és szeretem is – de egy _minimális_ (szál)lezárást azért elvárnék, a végére feldobott 3-4 cliff mellé.

A Wataha első évadában _semmi_ nem zárult le, mintha egy random részt leforgattak volna, hogy aztán a végén, minden közreműködő legnagyobb döbbenetére a producer beszóljon: „mára ennyi, emberek, mindenki menjen haza pihenni, és holnap… hoz két évre ugyanitt találkozunk, ugyanis most leállunk a sorozattal”. :-OOO :eeekkk:

Mondjuk, tökön is szúrtam volna magam, ha 2015-ben beleállok a soriba – aztán várok két évet(!!!), hogy folytatódjon…

Oké, dühöngés alapállásba: nem 2015-ben néztem, hanem most, és rögtön tudtam az első évadra tolni a másodikat: bár szahar a koncepció, én magam nem szívtam meg – és ráadásul… hogy enne meg benneteket a fene, rakásra :-PPP … olyan szinten rántott be a második évad első része, hogy köpni-nyelni sem bírtam. :respect:

A második évad első részében volt vagy 3-4 olyan csúcspont, olyan katarzis, hogy hol a könnyeimmel küszködtem, hol meg levegőt sem mertem venni. :megarespect:

Az első évad egy része sem(!) ér a nyomába a második évad felütésének: mintha szintet léptek volna a készítők. :thumbsup: Remélem, nem csak egyszeri fellángolás, hanem ez a színvonal fogja jellemezni az egész szezont! :sör:

Nem merném azt mondani a nyitóepizódra, hogy „marha jó volt” – mert olyan témát taglal, ami zsigeri és iszonyú: a menekültek, a határon átszökők végtelen kiszolgáltatottsága.

És az ember tudja, hogy van ilyen: nap-mint-nap. Jönnek családok, gyerekek, az új, a jobb élet reményében… és nyomorultul halnak meg, mint az állat.

Akik pedig nap-mint-nap találkoznak ezekkel a szörnyűségekkel, a határt őrizők, egyszerű önvédelemből lesznek ridegek és távolságot tartóak, mert különben beleőrülnének…

Leszek Lichota alakításától az első évadban nem voltam „elájulva” – de most, a másodikban, „csecsen” szakállal, mogorva, számkivetett üldözöttként… valami eszméletlenül karizmatikus lett. :respect:


És nagy-nagy köszönet azért, hogy nem vált mégse valami „szupermenné”: szüksége van segítségre, és barátai segítik is a küzdelmében – ez piszokul tetszik. :thumbsup:

Nem tudom, nem tudhatom, hogy nem baltázzák-e el az évadot a végére, csak remélem, hogy nem fogják – de biztos, hogy végigtolom.

Nem dicsérem az első évadot, mert a második felütésének a fényében tényleg lehetett volna az is sokkal jobb… de nem bánom a rászánt időt: így kaptam kész, ismert karaktereket a második évadban, akiket azonnal a mély vízbe lehet dobni.

És a folyó meg vadul sodor és örvénylik… ki tudja, ki tud belőle kikecmeregni a végére… és hogy kit nyel el végleg…
:sör:


Star Trek Discovery s01e01-e09


Jó, jó, tudom… :-P Elsőre nem „dicsértem túl”, hogy úgy mondjam.

De most megteszem, bakker. :sör:

Marha jó sorozat lett belőle, állandóan vártam a következő részt, és igazából… bár a kilencedik epizód „félévadzárásától” nem hidaltam le… megszerettem, hogy a fene enné meg. :-)

Star Trek – de mégsem az. Mert nem „random” epizódok vannak benne különböző küldetésekről-lényekről-bolygókról-konfliktusokról, hanem az egész egy erős főszálat követ, a klingonokkal való háborút.

Közben kapunk mindenki magánéletéből, de senkiéből sem sokat, főleg nem tolakodóan, torkon leszuszakolóan – csak annyit, hogy képben legyünk, hogy ki-mit-miért.

Jason Isaacs és Anthony Rapp a kedvenceim – és meg kell emlékeznem a csupán 3-3 részben feltűnt James Frain és Rainn Wilson emlékezetes alakításairól, amikkel nagyon sok plusz adtak hozzá. :sör:

Igen, sok fontos szereplőt nem zártam a szívembe: de nem is irritálnak és nem is közömbösek, megkedveltem őket, szorítok nekik… de igazából nem lenne bajom azzal, ha valami miatt „kiíródnának” a sorozatból. Számomra nem ők viszik/adják el a Discoveryt.

Tetszett/Tetszik a sorozat, örülök, hogy ilyennel/így bővült a Star Trek univerzum. :thumbsup:

Várom a folytatást. :sör:


The Ranch s01e01-e05


Katicám szerint túl sok „sötét, komor, _gyilkosos_” sorozatot nézünk, és jelezte igényét valami pozitívra, valami könnyedebbre – és ahol a szükség, ott a segítség: István épp akkor ajánlotta figyelmembe a „The Ranch”-ot. :sör:

Finoman szólva sem vagyok egy „Ashton Kutcher-rajongó” :-P, de… valahogy olyan jól áll neki ez a szerep…

A 24-ben sikeresen megutáltam Elisha Cuthbert-et… de itt nagyon tetszik mind nőként, mind a karaktereként…

Akik viszont egyértelműen, és 100%-osan berántottak a sorozatba: ők Sam Elliott és Danny Masterson. :sör: :thumbsup:

Sokat röhögök ezen a sorozaton… és sokszor hallgatok el, és csak nézek csendben: mert a maga körmönfont módján, képes néha oda-odacsapni az embernek, hogy… elszorul a torka.

„- Tea with milk.
- What?
- Tea with milk. It's one of those things you like. You also like books you gotta listen to and movies you gotta read. And you like the quiet after the first snowfall of the year.”

Nagyon megszerettem ezt a piszok sorozatot… talán azért is, mert néha látom benne önmagamat… ami megijeszt, elkeserít, elszomorít… de fel is derít, hogy fel a fejjel, a fenébe is.
:sör:

Nézni fogjuk, nincs mese.

Köszönjük, István!
:sör:


Black Books s01


És el is értünk a feketeleveshez, stílszerűen, meg nomen est omen, és ilyesmi… :-PPP

Az első rész valami fergeteges volt, szétröhögtem rajta az agyamat :-DDDDD…

…a második már (jóval!) gyengébb… a harmadik már annál is alább adta… a negyediket legyűrtem, mint egy keserű pirulát… az ötödik és hatodik (hat részes az évad) epizódokat meg már csak azért daráltam le, hogy teljes legyen a kép.

Ami lesújtó. :-/// Elkeserítő. :-///

Döbbenetes(en jó) indítás után így leülni és ellaposodni egy sorozatot, hat rész alatt(!), még nem láttam…

Nem is tudom, mit írjak még róla. Asszem, inkább semmit. :-PPP


Battle Creek s01e01-e03


Buddy cop-os sorozat, tizenkettő egy tucat, van belőle a palettán bőven.

Még ennél jobb is akad. Egy-kettő. Talán. :-P ;-)

Nem értem, hogy miért kellene nekem ezt nézni: pár jó poénnál több is akad máshol, úgy vélem.

Nem, ez „besült”. Nálam csak a „futottak még”-kategóriába fér bele. :-P