2017. június 18., vasárnap

Hap and Leonard s02 & Pink (2016 – hindi)



 Hap and Leonard s02



„Sheriff Valentine? This is Leonard Pine and Hap Collins. We want to report another dead body. Mm-hmm, we the last ones see him alive. No, sir, we ain't got no alibi. Just two Samaritans don't know whether to check they ass or scratch they watch.”
:-)


Ez most rohadt nagy piszokság volt a részemről: ne haragudjatok. :sör:

Ezzel az idézettel indítani totál megtévesztő: mert az évad java része egyáltalán nem ilyen, sőt, jóval komorabb, sötétebb, mint az első szezon.


Lenne sok, nagyon súlyos mondat, amik ütősek, és jobban előrevetítik, mit is várhattok ettől a szezontól, én mégis ezt választottam – mert nagyon tetszett, annyira jellemzik Hap (James Purefoy) és Leonard (Michael Kenneth Williams) kapcsolatát, és egymás szívatását-ugratását: mégis a tűzön-vízen való kiállást egymásért. :respect:

Mert a második évad újra nagyon sok dolgot felfed kettejük előéletéből, nagyon sok szálat tovább visz – és jópárat le is zár a második szezonban.

…és előrevetít új fordulatokat a harmadik évadra is, persze. :sör:

Ha már elnézést kértem az idézetért, elmondom, hogy mi lett volna a másik idézet, amivel indíthattam volna rivjút, ha elevenbe akarok vágni.

„Who the hell would want to kill my boy? What reason would anyone have to kill that kid? Everyone loved that kid! Everyone!”


Igen, indíthattam volna így is.

És azzal, hogy az első részt követően annyira fel voltunk dúlva Katicámmal, hogy komolyan elgondolkoztunk, hogy nézzük-e tovább az évadot… :-OOO

Kicsit sokallom, hogy manapság (vagy csak én érzem így…?!) túl sok filmet/sorozatot akarnak gyerekgyilkossággal „eladni”: nekem már túl tömény ez a téma, túl fájdalmas, túl húsbavágó – túl taszító. :-OOO

Szerencsére úgy döntöttünk, hogy ennek ellenére is folytatjuk Hap és Leonard történetét – és ez a döntés hatalmas szerencsénkre egy eszméletlen jó évadhoz segített hozzá bennünket, meggyőződésünk szerint jobbra is sikeredett, mint az első szezon. :respect: :leborul:


Nagyon sötét ügyben nyomoz a két főhős – annál is inkább, mivel személyes érintettség is áll fent, és az a figyelmen kívül nem hagyható érv, hogy őket is gyanúsítják…

Lehetett volna ez a történet egy „killingesen” elmesélt, iszonyú sötét, kilátástalan, nyomasztó ügy… de a Készítők :respect: ebből is képesek voltak valami emberit, valami felemelőt kihozni… :leborul:

Döbbenetesen jó lett Hap és Leonard második története, olyan befejező résszel, amit nem tudok 11/10-nél lejjebb pontozni. Egyszerűen nem lehet. :megarespect:

Nagyon várom a harmadik évadot – de a második szezon ad bőven elmélkedni valót 2018-ig.

Jócskán volt benne annyi kraft. :respect:

Köszönet érte, Nick Damici és Jim Mickle. :sör:



Pink (2016 – hindi)



Jolly LLB 2. után fellelkesedtem, hogy lehetnek ilyen indiai/bollywoodi filmek is, és rápörögtem a dologra, és az imdb „People who liked this also liked…”-ajánlását böngészve kaptam fel a fejemet erre az Amitabh Bachchan filmre, és rögtön bele is csaptam.

Megmondom a frankót: én nem voltam eddig az asztal alá ájulva Amitabh Bachchan-tól…

…de most egy rohadt nagy pofont kaptam, hogy kapjak már a fejemhez!

Olyan karizmatikus alakítást nyújtott, annyira uralta a vásznat (képernyőt), amikor színen volt, hogy az ember egyszerre nézte szájtátva és lélegzetvisszafojtva. :respect:


Én nem láttam még soha senkit, aki ennyire szuggesztíven követelte volna a teljes, minden idegszálammal való figyelmemet. Pedig láttam már egy-két filmet. :leborul:

A történet szerintem nem túl… hm… „erős”, és a „fordulatok” és „megoldások” is elég messziről látszanak – szerintem a Jolly LLB 2. mindkettőben magasan veri a Pink-et…

…ám a Pink-nek ott van Amitabh Bachchan, aki egy egészen más szintre emeli a filmet. :leborul:

Katicámmal film közben többször is egymáshoz fordultunk egy-egy brutálisan erős Amitabh Bachchan jelenet után, és olyanokat mondtunk: „úristen, beleborzongtam, ahogy beszélt!”, „én még ilyen karizmatikus alakítást nem láttam!”… :respect:

Így értünk el a film végi stáblistához – és egyszer csak elakadt a kezdődő beszélgetésünk, mert az end credit alatt megszólalt Amitabh Bachchan hangja, és elszavalta Tanveer Ghazi: Tu Khud Ki Khoj Mein Nikal című versét… és még nagyobb döbbenetet éltünk át, mint bármikor korábban.

Én csak Latinovits Zoltánt hallottam így verset mondani – most pedig egy indiai színész versel, olyan nyelven, amit nem is értek… mégis a lelkem mélyéig megrendülök tőle, olyan erővel adja át.

És most csodálkoztam arra is rá, hogy milyen gyönyörű is ez a nyelv…


 Nem egy igazán jó film a Pink – de Amitabh Bachchan miatt egyszerűen… kihagyhatatlan és feledhetetlen. :megarespect:


2017. június 9., péntek

Rag'n'Bone Man - Human

Ez pedig az Ember reflexiója a lenti toborzóra...


"I'm only human
I'm only, I'm only
I'm only human, human

Maybe I'm foolish
Maybe I'm blind
Thinking I can see through this
And see what's behind
Got no way to prove it
So maybe I'm blind
But I'm only human after all
I'm only human after all
Don't put your blame on me
Don't put your blame on me

Take a look in the mirror
And what do you see
Do you see it clearer
Or are you deceived
In what you believe
'Cause I'm only human after all
You're only human after all
Don't put the blame on me
Don't put your blame on me

Some people got the real problems
Some people out of luck
Some people think I can solve them
Lord heavens above
I'm only human after all
I'm only human after all
Don't put the blame on me
Don't put the blame on me

Don't ask my opinion
Don't ask me to lie
Then beg for forgiveness
For making you cry
Making you cry
'Cause I'm only human after all
I'm only human after all
Don't put your blame on me
Don't put the blame on me

Oh, some people got the real problems
Some people out of luck
Some people think I can solve them
Lord heavens above
I'm only human after all
I'm only human after all
Don't put the blame on me
Don't put the blame on me

I'm only human
I make mistakes
I'm only human
That's all it takes
To put the blame on me
Don't put the blame on me

I'm no prophet or Messiah
Should go looking somewhere higher
I'm only human after all
I'm only human after all
Don't put the blame on me
Don't put the blame on me

I'm only human
I do what I can
I'm just a man
I do what I can
Don't put the blame on me
Don't put your blame on me"
 
...
 

Itt a Fidesz toborzó!

Most került végre nyilvánosságra a Fidesz toborzó dala, amivel az új tagokat verbuválják és a régieket lelkesítik: belátható végre, nem is csoda, hogy ennyien szeretnének csatlakozni ehhez a rablóbandához.


"Fosztogatni nagyszerű tréfa, szépen gyűlik nálunk a préda.
Akad minden itt, ami drága: színarannyal tömve a láda!
Áll itten egy nagy hasú hordó, de a kincse nem napraforgó.
Csillog benne száz szám az ékkő, tűzpiros meg égszínű, kéklő.

Néha kicsit ölni kell érte, csizmánk vígan táncol a vérben.
Penge villan, durran a mordály, könnyen adja kincsét, ki holt már.
Állj be közénk nagy lesz a részed! Kezet csapunk még ma is véled.
Bátorít a bor tüzes lángja, igyunk hát a cimboraságra!"

Erre pedig a tagságra érdemesített jelölt köteles pontosan ezekkel a szavakkal rituálisan megpecsételni a belépést:

"Cimborátok vagyok, itt a kezem rája!
Rút életemnek ez a legszebb órája."

...

És csak reménykedhetünk abban, hogy a végén mégis feltámad benne a lelkiismeret - mint egyszer, valamikor egy nincstelen szegénylegényben...

"„Jó éjszakát!... nem kelt föl titeket sem más,
Majd csak az itéletnapi trombitálás!
Élete gyertyáját soknak eloltátok,
Küldök én örökös éjszakát reátok.

Most a kincses kádhoz! megtöltöm tarisznyám,
Hazaviszem neked, szerelmes Iluskám!
Cudar mostohádnak nem lész többé rabja,
Feleségül veszlek... isten is akarja.

Házat építtetek a falu közepén,
Ékes menyecskének odavezetlek én;
Ottan éldegélünk mi ketten boldogan,
Mint Ádám és Éva a paradicsomban...

Istenem teremtőm! mit beszélek én itt?
Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit?
Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak,
S én ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag?

Hozzájok sem nyúlok... azt én nem tehetem,
Nincs elromolva a lelkiisméretem. –
Édes szép Iluskám, csak viseld terhedet,
Bízd a jóistenre árva életedet!”

Mikor elvégezte Jancsi a beszédet,
Az égő gyertyával a házból kilépett,
Meggyujtá födelét mind a négy szögleten,
Elharapózott a mérges láng sebesen.

Egy láng lett a födél szempillantás alatt,
A láng piros nyelve az ég felé szaladt,
Feketévé vált a tisztakék égi bolt,
Elhaloványodott a teljes fényü hold.

A szokatlan világ amint elterjedett,
Fölriasztotta a baglyot, bőregeret;
Kiterjesztett szárnyok sebes suhogása
A falombozatok nyugalmát fölrázta.

A föltámadó nap legelső sugára
Lesütött a háznak füstölgő romjára,
Pusztult ablakán át benézett a házba,
Ott a haramjáknak csontvázait látta."

...

2017. június 5., hétfő

Jolly LLB 2. & In-cheon sang-ryuk jak-jeon – Operation Chromite



Két igen hatásos film… :respect:


Jolly LLB 2.


Azért ezen az indiai(!) tárgyalótermi drámán(!!!) leesett az állam – ilyen döbbent figyelemmel még soha, egyetlen bollywood-i filmet sem néztem: az első pillanattól torkon ragadott… és nem engedett el az utolsó percig. :respect:

Ilyet is tudtok csinálni, ember…?!?! :amazing:

„More than 30 million cases are pending in this country. And there are only 21,000 judges. That's one judge for a million people. Dates keep piling up and people return disappointed. But even then when two people fight in India what's the first thing they say to each other? 'I will see you in court.' Why do people do that? Tell me? Because they still have faith. Faith in the judicial system. They believe that if the government administration and police don't listen to them the court will hear them out and give them justice. So every person who sits on this chair has the responsibility to not break that trust.”


Kezdem azzal, hogy nem értem az a film elején kiírt és elhangzó „mosakodást/mentegetőzést”.

„This film is a work of fiction and is not based on any life or place. 'Any similarity to the events in the life of any person living or dead is merely co-incident and unintentional. All characters and names used in this film are fictitious.
This film is for entertainment purpose and has no intentions of disrespecting any community, city or state.”


Nem értem, ugyanis olyannyira _egyértelmű és nyilvánvaló_, hogy _igenis_ megtörtént események alapján készült – lehet, hogy nem egy, konkrét ügy, hanem több eset összekeverésével –, és a napnál is világosabb, hogy nagyon komoly kritikával illeti a rendőrséget, az államhatalmi szerveket, és az ügyvédeket.

Csak az nem veszi ezt észre, aki vak. :-P

Oké, nyilván kellett valamiféle „áh, ez nem az, aminek látszik!”-elhatárolódás azért, hogy az állami cenzorokon és a bürokratákon átmenjen a film engedélyeztetése: de ez a „fake statement” csak akkor működhetett, ha a cenzorok nem nézték végig a filmet – vagy a konkrétan vakok és süketek, vagy esetleg teljesen hülyék... :-P

Szóval, a film végére érve teljes értetlenséggel gondoltam vissza az elején kiírt… hm… „mentegetőzésre/elhatárolódásra/nyilatkozatra”. :-S :-/


Ami még zavart – tartsátok szem előtt, hogy _eszméletlenül_(!) bejött ez a mozi, de le kell tudnom/ki kell írnom magamból a zavaró tényezőket :sör: –, hogy bár nagyon csípem a bollywood-i filmek zenés-táncos betéteit, soha nem éreztem még azokat ennyire zavarónak és feleslegesnek, mint ebben az alkotásban… :-///

Egyáltalán nem illett a film egészébe, és utólag arra gondolok: a cenzoroknak ezeket a részeket mutathatták meg („tetszenek látni, instállom, hát ez csak egy ilyen szokásos, butuska éneklős-táncikálós film, mint az összes többi, nincsen neki semmilyen komoly mondanivalója!”), figyelemelterelés végett… :-PPP

Egy legyen érdemére mondva: a táncos betéteket a film elején letudjuk, és utána már – ahogy egyre jobban komolyodik az ügy – nem teszünk ilyen felesleges és szükségtelen kitérőt.

A cenzorok, de nyilvánvalóan sajnos a közönség megzavarását célozhatta az is, hogy ilyen poszterek is készültek a filmhez:


…aminek bárgyú bájából először még nekem is az jött le, hogy ez valami lökött vígjáték lesz.

Hát nem az. Korántsem. :sör:


Subhash Kapoor, aki írta és rendezte is a filmet, nyilván nagyon jól tudja, hogy micsoda darázsfészekbe is kotor bele ezzel a filmmel, és mindent megtett annak érdekében, hogy a végén ő maga ne kössön ki a bíróságon, vagy a börtönben…

Három eszméletlenül jó karakter viszi a vállán/hátán a filmet: az, hogy a főszereplő Jolly (Akshay Kumar) nagyon jó, az szinte természetes – de rögtön a sarkát tapossa az ellenérdekelt, nagymenő Mathur ügyvédet alakító Annu Kapoor...


...és mögötte rögtön ott van a Triphaty bírót megformáló Saurabh Shukla. :respect:


Ennek a három nagyszerű színésznek a játéka teszi igazán naggyá, izgalmassá és élvezetessé ezt a filmet. :thumbsup:

Az ügy, ami körül a bírósági dráma zajlik – legalábbis undorító. Ijesztő. Megdöbbentő. És elképesztő.

Hogy ilyet meg lehet tenni emberekkel.

És ami a legijesztőbb, hogy hogyan, milyen aljas és gátlástalan módszerekkel próbálnak meg jó, igazságszerető, törvénytisztelő embereket (akár örökre…) elhallgattatni.

Amikor meg Jolly ezt kimondja, igazából percekig nem tudtam se köpni, se nyelni:

„I would like to close by saying the world's biggest idiot said all's fair in love and war!
If that's true those who behead our soldiers at the border are also right
and so are the jilted lovers who throw acid on young girls.”


Ledöbbentően remek film lett a Jolly LLB 2. – és igen, „2”! Mert van egy első része is, ami 2013-ban készült, de abban Arshad Warsi alakította Jolly-t*: ám ugyanúgy Subhash Kapoor írta és rendezte – aki egyébként a Jolly(-k) sikere után már elhatározta, hogy trilógiává fogja bővíteni Jolly történetét, és lesz majd egy harmadik rész is. :sör:

A filmben sokat és gyorsan beszélnek, ami nem könnyíti meg az angol felirat követését, erre azért felhívnám a figyelmet – de hogy megéri a koncentrálást, az utolsó minutumig, ahhoz kétség sem fér.

Egy nagyszerű indiai film a Jolly LLB 2. :respect:


*= azt is meg kell most már néznem, azt hiszem. :sör:


In-cheon sang-ryuk jak-jeon – Operation Chromite


Láttam már több filmet is a koreai háborúról: a 2004-es „Taegukgi hwinalrimyeo – Brotherhood of War” az egyik leges legjobb háborús film, amit életembe’ láttam. :respect:

Szóval, nekem már nagyon magasan van a mércém a koreai háborús filmeket illetően…

…és ezt az „In-cheon” nem tudta megugrani. :-/

De mondom a jót inkább!

Voltak benne olyan döbbenetesen erős pillanatok, olyan szívszorító, hősies és megrendítő jelenetek, amiket nem lehet elérzékenyülés nélkül végignézni – én legalábbis nem tudtam…

„A lövészárokban egy fiatal dél-koreai fiúra bukkantam. Nem volt több 16-nál. Fegyver és egyenruha nélkül. Mindenki más visszavonult. Amikor megláttam, megdöbbentem. "Mit keresel itt?" kérdeztem. "Senki nem mondta, hogy vonuljak vissza" válaszolta. Megindító volt a bátorsága.  Azt mondtam neki, kérhet, amit csak akar. Ő elszántan rám nézett, és azt mondta: "Adjon fegyvert és töltényt".”


Az ENSZ erők 1950 szeptember 15-én Douglas MacArthur vezetésével szálltak partra Incsonban, hogy felszabadítsák az Északiak által akkorra már majdnem teljesen elfoglalt Dél-Koreát.

Ezt a partraszállást előzte meg az „Operation Chromite” hadművelet, amiben elszánt dél-koreai katonák és ellenállók próbálnak megszerezni a partra szálláshoz létfontosságú információkat.

Talán jobban is megismerhettük volna a dél-koreai szabadságharcosok (diverzánsok, partizánok, gerillák) előéletét, hogy jobban azonosulhassunk velük, de így is sikerült olyan jeleneteket adni a jellemükhöz, egyéniségükhöz, amik roppant ütősekre sikeredtek.

Gyakorlatilag a film legjobb pillanatait nekik köszönhetjük – nem pedig a Liam Neeson által alakított MacArthurnak.

Jung-ja Lee alakította a beszivárgó egység parancsnokát, aki mindvégig karizmatikusan vezette a csapatát – a rendkívül gonosz és körmönfont északi parancsnok ellenében, akit Beom-su Lee formált meg.


A történet izgalmas és fordulatos, félelmetes és kegyetlen – ám mint mondtam, vannak feledhetetlen pillanatai…

…mint a csecsemő kézről-kézre adása a teherautó platóján – vagy a két bajtárs (akik a civil életben úr-szolgai viszonyban voltak) kivégzése…



Összegezve: nekem a feledhetetlen pillanatok miatt mindenképpen megérte megnézni ezt a filmet… de hogy más is így lesz/lenne ezzel, abban nem vagyok 100%-ig biztos.

2017. június 1., csütörtök

Blame! & Hap and Leonard s01 & Divine Access



…és már mondom is a frankót! ;-) :sör:


Blame!


Egy tíz kötetes sci-fi manga, amit Nihei Cutomu készített, és amiből a Netflix csinált egy egész estés filmet.

Nekem eléggé bejött. :sör:

Kicsit Animátrix, kicsit Terminátor, és engem a Snowpiercer-re és a Vampire Hunter D-re is emlékeztetett – és mégis valami egészen jó jött ki belőle. :thumbsup:

Nem valami totál újszerű, hanem az ismert minták átrendeződésével, egy érdekes, izgalmas keverék. :sör:

Egy eszméletlen hatalmas (a filmben 6-7 ezer emeletről/szintről beszélnek), folyton terjeszkedő, egyre csak növekvő városban (elvileg Megastruktúra a neve, de ez a filmben nem hangzik el) az emberi fajt, mint a Net Szférára csatlakozni nem tudó egyedeket, törvénytelen életformának bélyegezték, és elrendelték a kiirtásukat.

Csupán páran élték túl a mészárlást, akik egy-egy elzárt, jól álcázott helyen rejtőzködnek az Őrszemek és az Exterminátorok elől – a filmben mi egy ilyen „falu” lakóival ismerkedünk meg, akik Elektro-Halászoknak nevezik magukat.


Ebbe a faluba érkezik meg a titokzatos Killy, aki elvileg ember – gyakorlatilag meg mégsem az… jóval több annál.

Killy olyan túlélő embert keres, akiben megvan még a Net Terminál Gén – amivel a régi emberek automatikusan fel tudtak csatlakozni a Net Szférára: mert ha ezt a gént megtalálná, és egy ember újra tudna csatlakozni a Net Szférára, azonnal át tudnák venni a hatalmat a város felett.

Az Elektro-Halászok túlélésük, a falu túlélése érdekében csatlakoznak Killyhez, és segítik a küldetése során – ám (nem túl nagy spoiler) mivel nem sikerül Killynek fellelnie a Net Terminál Gént, a különös ember(feletti lény) tovább folytatja a végtelennek tűnő kutatást, fáradhatatlanul.


Szerintem marha jó utópisztikus-posztapokaliptikus világ bontakozik ki a szemünk előtt, ami eszméletlen nyomasztó, gyomorszorító jövőképet tár elénk.

De nagyon jó a hangulat, érdekesen kavarog a történet, remek akciókkal, és kilátástalan/heroikus harcokkal. :sör:

Az utolsó 5-10 percet vagy 3x néztem meg egymás után… :respect:

Mivel nagy rajongója voltam/vagyok az Animatrix-nak, így lelkesen üdvözöltem ezt az eléggé hasonló csapáson haladó animét. :sör:

Megéri a ráfordított időt, amondó vagyok. :thumbsup:

Itt a trailere, ízelítőnek:

 

Hap and Leonard s01


Néha tényleg olyan, mintha egy vödörben élnék… :-/// :-PPP

Már megy a második évada: én meg _csak most_(!) fedeztem fel magamnak. :shameonme:

Pedig nagy rajongója vagyok mind James Purefoy, mind Michael Kenneth Williams munkásságának, akik a Hap és Leonard-ban megint eszméletlen jót alakítanak. :sör:

Igazi buddy-brother feeling, ahogy megy közöttük a duma, az adok-kapok – és az egymásért való kiállás. :respect:


Jópofa, érdekes, izgalmas, poénos ez a hat részes mini, amiben – az aktuális kincskeresés mellett – megismerhetjük lassan, apránkénti flashback-ekben, hogyan is lett a két főszereplő életreszóló jóbarát/testvér.

Purefoy és Williams között eszméletlen jó az összhang: én leginkább a Lethal Weapon sorozat Riggs és Murtaugh kapcsolatához hasonlítanám – mindkettőben ugyanolyan erős a barátság, az ugratás, az egymásért való kiállás. :sör:


De méltánytalan lenne részemről, ha nem tennék említést a két piszokul jó női karakterről, akik nagyon sokat tettek a filmhez: Trudy (Christina Hendricks)...


...és Angel (Pollyanna McIntosh). :respect:


Mindketten nagyon fontos, és remekül megformált két karaktert hoztak, akik nagyon fontos szerepet töltöttek be abban, hogy a sorozatot igen magasra értékelem.

És persze Soldier (Jimmi Simpson) őrülete nélkül főhőseink nem éltek volna át (túl…) ennyi kalandot.



Nincs mit beszélni/szépíteni ezen: a Hap and Leonard sorozat must see. :respect:

Ugrunk is fejest a második évadba! :-) :sör:


Divine Access


Annyira, de annyira bíztam benne… annyira, de annyira szerettem volna, ha lesz benne a végére valami reveláció…

…de végül kiderült, hogy csak egy színes lufit fújtak fel az orrunk előtt – azt se héliummal… –, amiből a végére kiment az összes levegő. :-///

Hogy akart-e valaha is mondani/üzenni valamit a film, és az csak elveszett menet közben – vagy senki se tudta, hogy mi jön ki belőle, csak forgatták a filmkockákat, hogy majd csak lesz belőle valami… ezt már soha nem tudjuk meg. :-///

Én mindenesetre nagyon pofára esve bámultam az ending creditet – és piszokul átverve éreztem magamat… :-(((